Vasárnap reggel hét órakörül megszólalt Anikó mobilja (a kijelző ismeretlen számot mutatott) és miután felvette egy harsány hang meghökkentette:
„Haló, Pista vagyok. Felébredtettek már?
Erre Anikó azon gondolkodott, hogy ki szórakozik vele? A dilemmája a következő volt, lerakjam, vagy oda adjam a mobilt Pistinek? Az utóbbit választotta.
Én egyből felismertem a hang gazdáját, édesapám volt és elmondta, hogy mi lenne, ha meglátogatnának minket Szegedről? Miután megbeszéltük, hogy mikorra érnek hozzánk és leraktam a telefont, felgyorsultak az események. Leszaladtam a boltba üdítőért és ropogtatni valóért, majd átöltöztem és lementem az alkalomra. Istentisztelet végére megérkeztek apukámék és elmentünk körülnézni Székesfehérvár határába. Amikor már kb. félórája kocsikáztunk, megtudtam, hogy Esztergom mellé, Tokodaltáróra (Anikó szüleihez) megyünk. Azon mulattak, hogy mindenki tudja a végállomást csak én nem (nekem persze furcsa volt hogy cél nélkül autókázunk). Amikor megérkeztünk, apósom rá akart beszélni, hogy menjek Tokodra prédikálni ötven perc múlva. Mikor, már-már elvállaltam volna, kiderült, hogy tovább megyünk Fótra, húgomhoz (mivel ott volt a vőlegénye nagyszüleinél). Apukám vezetésére hatással volt az a tudat, hogy 17 órára vissza kell érnünk Székesfehérvárra, mivel a délutáni alkalmon nekem kellett prédikálnom. Fótról Fehérvárra vezető úton bizonyított a Német autótechnika, az Opel csak úgy repesztett. 16:50-re értünk az imaház kapujába. A Tiszteleten, Isten egy fantasztikus alkalmat adott nekünk. Az Igehirdetés után olyan jót beszélgettünk a megjelent testvérekkel, hogy már azért megérte eljönni erre az alkalomra.
Ez a vasárnap arra tanít engem, hogy nem tudhatjuk még reggel, hogy Istenünk milyen ajándékokkal fog elhalmozni a napunk során.
és szerintem az is fontos, hogy a saját emberi terveinket ne gyökereztessük le, mert akkor Isten nem fér hozzánk az Ő tökéletes ötleteivel! :)
VálaszTörlés