Sziasztok már elég régóta nem jelentkeztünk, vajon mi is történt velünk azóta?
Szolgálat:Nyáron a gyülekezetekben való szolgálatok ugyan úgy folynak, mint az év többi hónapjaiban. Hétköznapi alkalmainkon a püspökök és presbiterek alkalmasságáról szóló tulajdonságokat nézzük át (1Tim 3,1-7, Titusz 1,5-9). Vasárnapi alkalmainkon többnyire a baptista vezérfonal igéi alapján szólnak a tanítások. A szombati ifjúsági alkalmakat is megtartottuk, örömünkre több esetben a mi otthonunkban láttunk vendégül a fiatalokat. A nyár kiemelkedő eseménye az volt, hogy augusztus végén a körzet ifjúságát három napra elvihettük (tőlünk 200km-re) Perére egy vendégházba. 15-en ragadtuk meg ezt a lehetőséget és bátran állíthatom, hogy az ott eltöltött időt Istenünk készítette mi számunkra. Minden nap, délelőtt és este áhítatot tartottunk és ügyeltünk arra, hogy legyen időnk személyesen is Istennel tölteni időt. E mellett nagyon sokat játszottunk (sokszor hajnalig), túráztunk és etettük a szúnyogokat (főleg a számháború alatt:).
Szeptembertől minden vasárnap ünnepi alkalmat tartott a körzet. Három helyen hálaadó istentisztelet keretében, tettek a különböző gyülekezet tagjai bizonyságot Krisztus felé való hálájukról. Jó volt megtapasztalni, hogy lehetett számítani a lucfalvi énekkar szolgálatára. Nagyon nagy örömöt jelentett számomra, hogy a mátraszőlősi hálaadó alkalmon az ifjúságunk, énekekkel és külön a szőlősi fiatalok a Krisztus kegyelmét hirdető jelenettel is építették a jelenlevők hitét.
Szeptember harmadik hétvégéjén Lucfalván, felavattak baptista lelkipásztornak, amin egyházunk vezetősége is képviseltette magát. Nagy örömvolt látni szüleinket és a Fehérvárról érkező hit testvéreinket. Érdekesen jött ki, hogy az avató ünnepély után, hétfőn már temetnem kellett Nógrádmegyeren, ahol kihasználtam az alkalmat arra, hogy a falu népe előtt határozottan hirdettem a Krisztus kegyelmét és buzdítottam az egybegyűlt népet, hogy térjenek meg.
Család:
Szépen növekszik Anna lányunk Anikó méhében. Jó tapasztalni azt, hogy ismét ráhangolódunk a baba érkezésére. Beni fiúnk kezdetben nem értette édesanyja növekvő pocakját, de most már próbáljuk húga jövetelére felkészíteni. Hivatalosan Január végén fog megszületni a kisasszony, már nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan is fog kinézni és milyen is lesz lányt nevelni. Anikó nagyon kiveszi a részét a szolgálatból, ahhoz képest, hogy áldott állapotban van, mindenhova el akar kísérni, a hálaadó alkalmakra süteményt sütött. Különös volt, hogy a salgótarjáni hálaadóra megsütötte a tortákat és elrendezte a másnapi ebédet, azután reggel pedig begörcsölt a veséje és kórházba kellett vinnem. Így Benivel láttuk vendégül a vendég igehirdetőt a családjával. A kisfiunk mint jó házigazda elkezdte a kis Hetényi Annát evésre buzdítani, a kislánynak Beni jóízű evése meghozta az étvágyát. Anikó szűk egy hétig volt kórházban de azóta is sokat segít nekem. Érdekesség, hogy Beni fiunk folyamatosan beszél reggeltől estig, igaz még csak ő érti, hogy mit mond, de amikor értetlenkedünk akkor szabályosan felemeli a hangját és közben elmutogatja, hogy mit akar. Vannak szavak amiket tud már Pl: puff (ha le esik valami), apu, anyu (néha keveri, néha meg mind kettőt, mindkettőnkre használja), azt (jelentése: azt akarom most azonnal, mondom most, mondom azonnal) teja (jelentése: szomjas vagyok teára, nem vízre, nem másra teára)... Emellett ami kor felébred rohan a magnóhoz és tudatja velünk, hogy zenét akar hallgatni, miközben hintázik.
Tehát a nyarunk és szeptemberünk úgy érzem nagyon jól sikerült, jövőre imádkozunk azért, hogy külön el tudjunk menni kikapcsolódni, mert azt látjuk, hogy ez nagyon fontos lenne az egymással való közösségünk építésére. Isten áldjon meg titeket.
