2009. március 25., szerda

Pisti megtérése

Megtérésem története

1976-ban születtem Szegeden egy nem hívő családban. Sok nehézséget és fájdalmat éltünk át testvéremmel gyerekkorunkban pl.: szüleink válása. Korán elkezdtem keresni az élet értelmét, lehet, hogy a körülöttem széthulló életek késztettek erre. Elkezdtem hallgatni rock zenéket és azt tapasztaltam, hogy az életnehézségeit elég pontosan leírják a szövegeikben. Lázadni kezdtem a világ ellen hosszú hajat növesztettem és skandáltam az általam kedvelt együttesek szövegeit. Ahogyan teltek az évek egyre jobban éreztem, hogy az általam választott életfilozófia nem hozza el a várva-várt boldogságot. Emberileg nézve, pedig jól éreztem magam: egy rock zenekar énekese lettem, hűséges barátaim voltak, sokat nevettem de, mégis úgy láttam, hogy több ez élet ennél. Idő közben a barátokkal kipróbáltuk az alkohol és a drog nyújtotta élvezeteket.

Gázvezeték szerelőnek tanultam Szegeden és mivel a magánéletem a külsőmön és az öltözködésemen is megjelent, általában engem szólítottak fel felelésre a tanárok. Ezek a felelések nem az anyag számonkéréséről, hanem az osztály előtt való nyilvános megszégyenítésről szóltak. Az egyik tanár „Sátán Pistának” hívott. Egy idő után elkezdem imádkozni teljes szívemből Istenhez, hogy ha nem felelek, akkor „bedobok a Szent Antalnak egy húszast”. Igaz hogy bugyuta imádságvolt, de Istenünk mindig meghallgatta és elmúltak a megaláztatások. Amikor jött a gyakorlati vizsga mivel nem tudtam tükörből sarokban hegeszteni újból Istenhez fordultam, de farsnak éreztem ezt az imádságot, mivel soha nem tartottam be az ígéretemet, soha nem mentem el a templomba. Ma sem tudom, hogyan jött a számra ez az imádság, de azt mondtam Istennek, „ha átmegyek a gyakorlati vizsgán, akkor megtérek”. Azért is különös ez az imádság, mert azt sem tudtam mi a megtérés. Átmentem a vizsgán egy nagy csoda folytán, de elfeledtem az Istennek tett ígéretemet. Olyan jó hogy az Úr nem feledte el. Másfél hónap múlva szakítottunk barátnőmmel és járkáltam Szegeden a városban. Eljutottam a városom főterére és pont ott volt egy svéd keresztyén rock együttes kiket visszafordítottak a Horvát határon a háború miatt.(1994-ben történt)

Ezek az emberek Szegeden elhaladva egységre jutottak, „ha az Úr nem akarja, hogy kimenjenek Horvát országba (egy konferenciára), akkor mi lenne ha szolgálnának ebben a határmelletti városban”. Megálltak az autóikkal és megkérdeztek egy arra menő járókelőt, hogy hol van ebben a városban gyülekezet. A megszólított ember, pedig közölte velük, hogy épp a szomszéd utcában van egy baptista gyülekezet. A svéd szolgáló csoport elment az imaházhoz és rákérdezet, hogy „lehet-e ebben a városban szolgálni?”. A gyülekezet elintézte, hogy a főtéren zenéljenek, prédikáljanak és egy tolmácsot is biztosítottak neki.

Én leültem és hallgattam őket. Amikor a prédikáció került sorra az a különös dolog történt, hogy rám nézet az igehirdető és azt mondta, „aki összeveszet ma a barátnőjével az a végén, jöjjön ide hozzánk és tudja meg, hogy Isten nagyon szereti”. Én odamentem hozzájuk és ők imádkoztak értem és megadták az imaház címét. Rá egy hétre a barátkozók biblia órájára mentem el és nagyon megérintett, hogy Jézus Krisztusról beszéltek nekem a gyülekezetben. Elkezdtem imaházba járni és egyre vonzott a Biblia tanítása. Három hónap múlva megérett bennem, hogy meg akarok térni, mivel megtaláltam életem értelmét Jézus Krisztusban. Odamentem egy testvérhez és megkérdeztem: „hogyan lehet megtérni”. Ő több félképpen próbálta elmagyarázni nekem, de a kánaáni fogalmazás miatt nem értettem. Végül azt tanácsolta, hogy menjek haza, térdeljek le és kérjem meg az Úr Jézus, hogy jöjjön be a szívembe. Hazamentem letérdeltem és megkértem Krisztust, hogy jöjjön be a szívembe. Nem történt semmilyen katartikus élmény, de visszaemlékezve onnantól változott meg az életem. Kívülről még ugyanúgy néztem ki, de már nem szerettem alkoholt, drogot fogyasztani, zavart már a káromkodás és megtisztult az életem Krisztus bűnbocsátó kegyelme által.

Kívánom mindenkinek aki még nem fogadta el Krisztust, nyissa ki szívét előtte, hogy megtapasztalja Isten szeretetét és Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét.