2013. március 26., kedd

Lelkipásztor beiktatás (2013. február 4. hétfõ)

Január 19-én került sor régi-új lelkipásztorunk, Lados István beiktatására, gyülekezetünkben való szolgálatára. A beiktatást Papp János, egyházelnök testvér végezte. Az ünnepélyen részt vett Révész Jonatán lelkipásztor testvér is, aki az átmeneti időszakban az ügyintéző lelkipásztori szolgálatot látta el gyülekezetünk felé. S mivel Lados testvér már korábban is szolgált közöttünk, emiatt egy kissé rendhagyó volt az alkalom. Az elmúlt évben még a Salgótarjáni Baptista Körzet lelkipásztoraként szolgált, de végül a körzettől elbúcsúzott. A nyár folyamán pedig gyülekezetünk úgy látta, hogy a misszió ügyének előrelendítése érdekében jobb, ha külön válva folytatjuk utunkat, mint önálló baptista gyülekezet. Mivel Lados testvért és szolgálatát szerettük korábban is, és megtapasztaltuk a Szentlélek áldásait szolgálat révén, így szerettük volna mielőbb visszahívni szolgálatra. Ez az ősz folyamán aktuálissá is vált, és Lados testvér örömmel fogadta is meghívásunkat. Így ezen a szombaton, mint a Mátraszőlősi Baptista Gyülekezet lelkipásztora került beiktatásra.(http://www.matraszolos.baptist.hu/hu/hireink/lelkipasztor-beiktatas)

2013. március 21., csütörtök

Cikk Mondjál néhány információt magadról és a családodról? Lados Istvánnak hívnak, a Mátraszőlősi Baptista Gyülekezet és a Grassalkovich Antal Gyakorlatközpontú Szakközépiskola Szakiskola és Felnőttek Általános Iskolájának (a Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott hatvani iskolának) lelkipásztora vagyok. Feleségemmel, (Anikóval) 2007-óta vagyunk házasok, és két gyermekünk született Benjámin (3) és Anna (2). Jelenleg Petőfibányán egy garzonlakásban élünk. Hogyan kerültél az iskolába, hogyan kezdődött a munkád? A Grassalkovich iskola volt az első olyan intézmény, amely a szeretet szolgálathoz fordult és az egyházi fenntartáson túl, igényelte, hogy aktívan részt vegyen egy baptista lelkipásztor az iskola életében (a diákok tanításában és nevelésében). Mivel befogadó iskola, nagy számban problémás hátterű és roma diák tanul nálunk, ezért nagy szükség van lelki-szellemi segítségre. Csuhai József testvér vállalta fel azt a szolgálatot, hogy hetente egyszer eljöjjön és lelki gondozza a fiatalokat, és ha kell a tanárokat is. Az iskolában mindenki nagy örömmel vette Csuhai testvér szolgálatát és az intézmény vezetése jelezte egyházunk felé, hogy szeretne, fél, vagy teljes állásban alkalmazni egy lelkipásztort. Csuhai testvér különböző szolgálatai miatt ezt, már nem tudta vállalni és ekkor értesültem erről a szolgálati lehetőségről. 2012 májusában jöttem először megnézni az intézményt. Kezdetben a célom a kapcsolatfelvétel volt (ismerkedés a tanárokkal, diákokkal és az iskola vezetésével). Hivatalosan 2012. szeptember 1-től dolgozom, mint főállású lelkipásztor a hatvani Grassalkovich iskolában. Milyen feladatot látsz el, mi a munkaköröd? Tanítom a diákokat a Timóteus Társaság által kiadott Fiatalok az Élet Küszöbén programot használva. Ez a tananyag keresztyén alapokon nyugszik. Ezeken az órákon a diákok tanulnak, önismeretről, énképről, konfliktuskezelésről, párválasztással és szexualitással kapcsolatos kérdésekről, AIDS-ről és drog elkerüléséről. Ezen kívül, minden reggel teával várom azokat a diákokat, akik az órák megkezdése előtt, szeretnének kicsit beszélgetni és egy bibliai gondolattal elkezdeni a napot. Feladatom még a családlátogatás, hogy a diákok szüleivel tartsam a kapcsolatot. Különböző programok szervezése, például a gyakorlati helyen három alkalommal pár perces (15) adventi ünnepséget szerveztem, ahol bibliai gondolatok hangzottak el és közösen megtanultunk egy keresztyén éneket. Csütörtökönként összejövünk különböző felekezetű testvérekkel, imádkozni a diákokért, tanárokért, megtérésekért. Elő szokott fordulni, hogy helyettesítem a tanár kollegákat, ha betegek. Ezen kívül próbálok érzékeny lenni az iskola dolgozói felé, hogy lelkileg vagy fizikálisan, ha tudok, segítsek nekik. Hogyan illeszkedtél be a kollégák közösségébe? Nagyon könnyen be tudtam illeszkedni, mivel nagy szeretettel fogadtak a tanárok és kezdettől az elfogadásukat tapasztalom. Hány diákkal találkozol az órákon egy-egy hét során? Hivatalosan, a ki írt óráimon kb. 50 diákot tanítok. Ezek mellett vannak, olyan osztályok ahol elvileg nem tanítok, de megkérik az osztályfőnöküket, hogy tartsam meg a „FÉK” órámat nekik is az osztályfőnöki órán. A diákok részéről milyen hozzáállást tapasztalsz a tanuláshoz, a hithez, a családhoz? Mivel sokat megélt, sok rosszat látott és tapasztalt diákokról van szó, ezért nagyon alul motiváltak. Nem szeret tanulni a túlnyomó részük, pedig ha más körülmények között nőttek volna fel, úgy hiszem gimnáziumba is járhatna a tanulóink fele. Vannak olyan gyerekek, akiknek kapcsolatuk van karizmatikus gyülekezettekkel és azt mondják, hogy hisznek Jézusban. Ezeknek a diákok életén is látszik a nehéz sorsuk, de észre lehet venni rajtuk és gondolkodásukon Isten kegyelmét. Egyébként sokuk nyitott és érdeklődő a maguk ellentmondásos módján. Mivel a tanulók majdnem 90%-a roma, ezért fontosnak tartják a családot, de rájuk is hat a mai kor elidegenedése. Van több lány, akinek van már gyermeke, vagy éppen most várja, de házasságot nem akarnak kötni, és szabadosan, éretlenül fogják fel sokan a házasság intézményét. Milyen kérdésekkel küzdenek tanulóid? A koruknak megfelelően, szerelem, szex, párválasztás, de ezek mellett a drogok és a kilátástalanság, anyagilag és érzelmileg. Vannak olyan tanulók, akik félnek hazamenni, mert nem tudják, hogy mi várja otthon őket. Sőt, vannak, akik négyszemközt bevallják: naponta egyszer tudnak enni vagy épp éheznek. Mondanál egy számodra fontos történetet, ami azóta volt, mióta ott vagy? Sok történetet láttam, és élethelyzetet láttam, de az egyik legszomorúbb, ami egy nagyon okos roma lánnyal esett meg. Anyja megegyezett egy fiúnak a családjával, hogy feleségül adja a lányát. A lánynak nem volt választása és oda költözött a fiúhoz. Anyósát gondoznia kellett ezért nem engedték iskolába, hogy elvégezze a szakmát. Többször beszéltem vele én és a kollégáim is. Egy nap eljött, az iskolába, hogy a nagymamájához költözött és megszakította a fiúval a kapcsolatot. Erre egy pár hétre kiderült, hogy gyereket vár így vissza kellett mennie. Azóta sem láttam. Ez a történet ma a 21. századba esett meg. Hiszem, hogy a cigányságot ebből az állapotból csak Krisztus tudja kiemelni. Milyen célokat látsz munkádban? Elsődleges célom, hogy Krisztus jó illata legyek a munkahelyemen és sokan megismerjék ŐT. Mivel még úgy tudom, hogy Hatvanban nincs kegyelmi alapokon nyugvó evangéliumi gyülekezet (ami nem népegyház), vágyom arra, hogy Isten használjon fel (ha ez a terve velem), egy ilyen közösség megalapításában. Jézus Krisztus személye megérintett-e már diákokat? Vannak diákok, akik érintést már kaptak, de sajnos a környezetükben nincsen olyan közösség, amit nyugodt szívvel ajánlani tudnék. Azt gondolom, ez egy hosszú folyamat, aminek még csak az elején járunk.

2012. április 18., szerda

62. Zsoltár

A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

2011. augusztus 30., kedd

Hogyan is telt a nyár?

Úgy gondolom, Isten hatalmas kegyelmével látogatta meg nyáron a körzetünket.
Már a nyár elején, június negyedikén és ötödikén, Eric Barrett és felesége Rosemary látogatott el Angliából közénk. Negyedikén (szombaton) Eric előadást tartott Mátraszőlősőn arról, hogy miért nem lett űrhajós és megosztotta Jézus Krisztusban való hitét. Több nem hívő ember látogatott el erre az alkalomra. Ötödikén (vasárnap) délelőtt Lucfalván és délután Nógrádmegyeren osztotta meg a hitét a helyi gyülekezettel és érdeklődőkkel. A nap végén Mátraszőlősön az az öröm érte a gyülekezetet, hogy Rosemary, Eric felesége is bizonyságot tett az ő megtéréséről.
Egy héttel később pünkösd vasárnap, Mátraszőlősön a falunapra, hivatalos volt a gyülekezet. A szőlősi testvérek ezen a rendezvényen gyerek foglalkozásokkal szolgáltak: lufihajtogatás, színezés, karkötő készítés és testfestéssel lepték meg a gyerekeket.
Június huszonhatodikán Noszvaji kerületi konferenciára volt hivatalos a Salgótarjáni körzet. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy ezen az alkalmon az egerszóláti és mátraszőlősi testvérekből álló közös dicsőítő csoport vezethette az éneklést, és a délelőtti alkalmon én szolgálhattam Isten Igéjével.
A hónap végén, június 27-től július 1-ig a mátraszőlősi gyülekezet napközis tábort tartott a belül és kívül álló gyerekek és fiatalok részére. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy nem gyülekezethez tartozó gyermekek is részt vettek ezen az öt napos rendezvényen, és a vasárnap délutáni evangélizációs Istentiszteletre eljöttek a szüleik is.
Július 10-n a Lucfalvai gyülekezet megtartotta a már hagyománynak számító hitmélyítő alkalmát. Papp János nyugdíjas lelkipásztor testvér szolgált a körzet felé a ”Hiteles keresztyén” témában. A két előadás között a lucfalvai testvérek látták vendégül közös ebéddel a résztvevőket.
Hat nappal később Kovács Géza bácsi tartott hitmélyítő (és könyv bemutató) előadást a „Zsidóság és kereszténység” témakörében. A gyülekezet az előadás végén rengeteg kérdést tett fel Géza bácsinak, és észre sem vette, hogy közben beesteledett.
A következő napon július 17-n vasárnap Nógrádmegyeren, bemerítési ünnepélyre gyűltünk össze, ahol az Egerszóláti Dicsőítő csoport vezette az éneklést, és Kovács Géza bácsi hirdette az Igét (és mutatott rá az Istennel való kapcsolat fontosságára). Ennek az alkalomnak a különlegességét az a tény is emelte, hogy több mint húsz éve nem történt bemerítés és gyülekezethez csatlakozás ezen a helyen. A bemerítő medencéből, amikor Krisztus felé döntésre hívtam az ünneplő sokaságot, négyen álltak fel, hogy mostantól Jézust akarják követni. Ebből a négy emberből ketten Nógrádmegyeriek. Az igazán nagy öröm, hogy azóta hárman járnak törekvők órájára ebben a községben.
Július 30-31-n közöttünk szolgált Allen Buchanek, egy Amerikából jött evangélista. A szombati mátraszőlősi alkalmon a váci ifjúság vezette az éneklést és tettek bizonyságot közöttünk. Allen testvér bizonyságot tett a megtéréséről, ezen sokan meghatódtunk, sőt több kívül álló embert megérintett az ő története. Amikor Krisztus felé való megtérésre és megújulásra hívta a jelenlevőket, többen jelezték kéz felemeléssel, Jézus Krisztusnak oda adják az életüket.
31-n Mátraszőlősön és Salgótarjánban Krisztus Jézusban való megújulásról, odaszánásról beszélt. Nógrádmegyeren ismét a bizonyságtételét mondta el, ahol a 8 fős gyülekezet mellett még harminc nógrádmegyeri érdeklődő hallgathatta. Ezen az alkalmon is születtek döntések.
Augusztus 14-n megemlékeztünk arról, hogy 20 éve adták át a Mátraszőlősi Baptista Imaházat. Ünnepi Istentiszteletünkön Székesfehérvárról jöttek testvérek énekelni (régi, hagyományos énekeket), ezzel nagy örömet szereztek a körzetben élő idős testvéreknek. Mészáros Kornél, egyházunk főtitkára hirdette közöttünk Isten Igéjét. Emlékeztetett minket, hogy a lelki házunkat is építeni kell, ahogy a testi házunkat (imaház) is. Jó volt hallani a közös munkáról szóló bizonyságtételeket is. Ezután kivetítőn megnéztük az építkezésről, és az imaház átadásakor készült fényképeket.
Augusztus végén 22-26-ig a mátraszőlősi ifjúsággal Esztergomba mentünk táborozni. Tizenöten voltunk együtt, öt napon keresztül. Az esztergomi gyülekezetben, az ottani fiatalokkal együtt vezettük az éneklést a csütörtök esti bibliaórán. Ezen az alkalmon én szolgálhattam Igével. Jó volt látni, hogyan szeretik egymást ezek a fiatalok. A tavalyi és az idei kirándulás legnagyobb élménye (túl a játékokon) az volt, amikor a reggeli áhítatok után mindenki elvonult a Bibliájával Istennel személyes időt tölteni. Többen jelezték a fiatalok közül (a kirándulás előtt, és közben is), hogy szeretnék teljesen odaadni Krisztusnak az életüket, és ezt a döntést, bemerítéssel el akarják megpecsételni.

Jó látni, hogy Isten felettébb meg tudja áldani azokat az alkalmakat amiket az Ő jelenlétében töltünk el. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a nyárért, mert jó volt az Úrban elfáradni, másrészt élmény volt neki szolgálni.

2011. február 2., szerda

Hugi

Tudatom a kedves olvasókkal, hogy megszületett a kis hugi!
2011. Január 25-én, 21.31 perckor látták meg anyuék (én csak később nézhettem meg) a 3600 grammos és 56 cm-es tesókámat. A neve Lados Anna Mirjam. 29-én hoztuk haza anyuval együtt a kórházból. Mind ketten jól vannak. Apuék szerint, ha sokat eszik, alszik és nő, nemsokára játszhatok is vele!
Lados Benjámin (nevében:)

2010. december 22., szerda

Engedelmesség

Képzeljétek kb. 1 hónapja, Anikóval és Benivel elmentünk Salgótarjánba a dm-be. Amikor kijöttünk az üzletből, felöltöztettem Benit és szerettem volna, hogy kézen fogva kísérjen minket. Valami miatt durcizott és nem tettszett neki ez az ötlet. Erre apai szigorral rászóltam és határozottan elindultunk. Mire a zebrához értünk, Anikóval kitaláltuk, hogy nézzük meg a karácsonyi vásárt. Tehát arra sétáltunk: anya, apa és kézen fogva a kisfiunk. Mivel eléggé hideg volt 10-15 perc gyaloglás után utunkat a kocsi felé vettük. Beni mint egy jó kisfiú még a szavát sem lehetett hallani, jött kezemet fogva egész végig. Mire az autóhoz értünk, felemeltem a fiatal urat, hogy berakjam a kocsiba és akkor vettem észre, hogy a vastag polár sapkája a szemére csúszott és semmit nem lát. Rádöbbentem ekkor, hogy ezért ellenkezett a dm-nél. Ezután negyed órát sétált vak engedelmességben mellettem egy rossz szó nélkül. Amikor felhúztam a sapkáját ő csak nevetett, mert azt hitte, hogy játszottuk. Elgondolkodtunk Anikóval ezen, hogy vajon mi is ilyen engedelmesen követjük Istent?

2010. december 20., hétfő

Anikó a korházban

Képzeljétek, Anikót múlthéten (szerdán) elvittem vese vizsgálatra és az ultrahang után találkoztunk a dokijával. Amikor meglátta az eredményeit és megtudta, hogy a hasa 5 percenként bekeményedik egyből befektette. Lassan egy hete élvezheti a tarjáni kórház vendégszeretetét és luxus körülményeit:). Viccet félretéve, még két hetet kellene kibírnia a kislányunknak (emberileg nézve), hogy ezt a fantasztikus világot megláthassa (inkubátor nélkül). A kis hölgy jobbnak látja ha a feneke van alól és a kobakja felől, hátha meggyőzi valami az ellenkezőjéről, mert különben több mint valószínű, hogy császári fogadtatásban részesül a szülésekor. Mi Benivel elvagyunk itthon, viszem magammal a fiatal urat és eléggé egyoldalú kosztot biztosítok számára: szalonnát eszünk szalonnával, no meg egy kis kenyeret (mit tegyek ezt szereti:)Aki tud imádkozzon Anikóért és a kis Annáért, hogy akkor jöjjön el a szülés ideje amikor Isten akarja és egészségesen toppanjon be a kis jövevény. Mindenkinek köszönöm (Pisti)

2010. november 27., szombat

Advent van

Az adventi ünnepkör számunkra a várakozás időszakát jelenti. Sok mindenre lehet várni, várakozni: valaki vár egy jobb munkára, jobb körülményekre, jobb életre... Sokszor emberekre várunk: egyesek gyermekük születésére várnak, mások az „igazira” várnak; és vannak emberek, akik egy olyan valakire várakoznak, aki meg tudná változtatni a jövőjüket. Aki tud segíteni egy reménytelen és összetört mából, egy kiegyensúlyozott, reményekkel teli holnapot adni.
Mi már megtaláltuk azt a valakit, aki nem csak képes újjá tenni az életünket, hanem ezt meg is tette. Ez a valaki Jézus Krisztus. Az adventi várakozásunk ünnepe azt jelzi számunkra, hogy a mi Urunk nem „csak” meghalt, nem „csak” feltámadt, hanem el is jön értünk. Mi várjuk Őt, mivel a Bibliában meg van írva: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” (Jel.1,7)
Az a kérdés, hogy te mit teszel, amikor megjelenik?