Cikk Mondjál néhány információt magadról és a családodról? Lados Istvánnak hívnak, a Mátraszőlősi Baptista Gyülekezet és a Grassalkovich Antal Gyakorlatközpontú Szakközépiskola Szakiskola és Felnőttek Általános Iskolájának (a Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott hatvani iskolának) lelkipásztora vagyok. Feleségemmel, (Anikóval) 2007-óta vagyunk házasok, és két gyermekünk született Benjámin (3) és Anna (2). Jelenleg Petőfibányán egy garzonlakásban élünk. Hogyan kerültél az iskolába, hogyan kezdődött a munkád? A Grassalkovich iskola volt az első olyan intézmény, amely a szeretet szolgálathoz fordult és az egyházi fenntartáson túl, igényelte, hogy aktívan részt vegyen egy baptista lelkipásztor az iskola életében (a diákok tanításában és nevelésében). Mivel befogadó iskola, nagy számban problémás hátterű és roma diák tanul nálunk, ezért nagy szükség van lelki-szellemi segítségre. Csuhai József testvér vállalta fel azt a szolgálatot, hogy hetente egyszer eljöjjön és lelki gondozza a fiatalokat, és ha kell a tanárokat is. Az iskolában mindenki nagy örömmel vette Csuhai testvér szolgálatát és az intézmény vezetése jelezte egyházunk felé, hogy szeretne, fél, vagy teljes állásban alkalmazni egy lelkipásztort. Csuhai testvér különböző szolgálatai miatt ezt, már nem tudta vállalni és ekkor értesültem erről a szolgálati lehetőségről. 2012 májusában jöttem először megnézni az intézményt. Kezdetben a célom a kapcsolatfelvétel volt (ismerkedés a tanárokkal, diákokkal és az iskola vezetésével). Hivatalosan 2012. szeptember 1-től dolgozom, mint főállású lelkipásztor a hatvani Grassalkovich iskolában. Milyen feladatot látsz el, mi a munkaköröd? Tanítom a diákokat a Timóteus Társaság által kiadott Fiatalok az Élet Küszöbén programot használva. Ez a tananyag keresztyén alapokon nyugszik. Ezeken az órákon a diákok tanulnak, önismeretről, énképről, konfliktuskezelésről, párválasztással és szexualitással kapcsolatos kérdésekről, AIDS-ről és drog elkerüléséről. Ezen kívül, minden reggel teával várom azokat a diákokat, akik az órák megkezdése előtt, szeretnének kicsit beszélgetni és egy bibliai gondolattal elkezdeni a napot. Feladatom még a családlátogatás, hogy a diákok szüleivel tartsam a kapcsolatot. Különböző programok szervezése, például a gyakorlati helyen három alkalommal pár perces (15) adventi ünnepséget szerveztem, ahol bibliai gondolatok hangzottak el és közösen megtanultunk egy keresztyén éneket. Csütörtökönként összejövünk különböző felekezetű testvérekkel, imádkozni a diákokért, tanárokért, megtérésekért. Elő szokott fordulni, hogy helyettesítem a tanár kollegákat, ha betegek. Ezen kívül próbálok érzékeny lenni az iskola dolgozói felé, hogy lelkileg vagy fizikálisan, ha tudok, segítsek nekik. Hogyan illeszkedtél be a kollégák közösségébe? Nagyon könnyen be tudtam illeszkedni, mivel nagy szeretettel fogadtak a tanárok és kezdettől az elfogadásukat tapasztalom. Hány diákkal találkozol az órákon egy-egy hét során? Hivatalosan, a ki írt óráimon kb. 50 diákot tanítok. Ezek mellett vannak, olyan osztályok ahol elvileg nem tanítok, de megkérik az osztályfőnöküket, hogy tartsam meg a „FÉK” órámat nekik is az osztályfőnöki órán. A diákok részéről milyen hozzáállást tapasztalsz a tanuláshoz, a hithez, a családhoz? Mivel sokat megélt, sok rosszat látott és tapasztalt diákokról van szó, ezért nagyon alul motiváltak. Nem szeret tanulni a túlnyomó részük, pedig ha más körülmények között nőttek volna fel, úgy hiszem gimnáziumba is járhatna a tanulóink fele. Vannak olyan gyerekek, akiknek kapcsolatuk van karizmatikus gyülekezettekkel és azt mondják, hogy hisznek Jézusban. Ezeknek a diákok életén is látszik a nehéz sorsuk, de észre lehet venni rajtuk és gondolkodásukon Isten kegyelmét. Egyébként sokuk nyitott és érdeklődő a maguk ellentmondásos módján. Mivel a tanulók majdnem 90%-a roma, ezért fontosnak tartják a családot, de rájuk is hat a mai kor elidegenedése. Van több lány, akinek van már gyermeke, vagy éppen most várja, de házasságot nem akarnak kötni, és szabadosan, éretlenül fogják fel sokan a házasság intézményét. Milyen kérdésekkel küzdenek tanulóid? A koruknak megfelelően, szerelem, szex, párválasztás, de ezek mellett a drogok és a kilátástalanság, anyagilag és érzelmileg. Vannak olyan tanulók, akik félnek hazamenni, mert nem tudják, hogy mi várja otthon őket. Sőt, vannak, akik négyszemközt bevallják: naponta egyszer tudnak enni vagy épp éheznek. Mondanál egy számodra fontos történetet, ami azóta volt, mióta ott vagy? Sok történetet láttam, és élethelyzetet láttam, de az egyik legszomorúbb, ami egy nagyon okos roma lánnyal esett meg. Anyja megegyezett egy fiúnak a családjával, hogy feleségül adja a lányát. A lánynak nem volt választása és oda költözött a fiúhoz. Anyósát gondoznia kellett ezért nem engedték iskolába, hogy elvégezze a szakmát. Többször beszéltem vele én és a kollégáim is. Egy nap eljött, az iskolába, hogy a nagymamájához költözött és megszakította a fiúval a kapcsolatot. Erre egy pár hétre kiderült, hogy gyereket vár így vissza kellett mennie. Azóta sem láttam. Ez a történet ma a 21. századba esett meg. Hiszem, hogy a cigányságot ebből az állapotból csak Krisztus tudja kiemelni. Milyen célokat látsz munkádban? Elsődleges célom, hogy Krisztus jó illata legyek a munkahelyemen és sokan megismerjék ŐT. Mivel még úgy tudom, hogy Hatvanban nincs kegyelmi alapokon nyugvó evangéliumi gyülekezet (ami nem népegyház), vágyom arra, hogy Isten használjon fel (ha ez a terve velem), egy ilyen közösség megalapításában. Jézus Krisztus személye megérintett-e már diákokat? Vannak diákok, akik érintést már kaptak, de sajnos a környezetükben nincsen olyan közösség, amit nyugodt szívvel ajánlani tudnék. Azt gondolom, ez egy hosszú folyamat, aminek még csak az elején járunk.