Engedelmesség

Képzeljétek kb. 1 hónapja, Anikóval és Benivel elmentünk Salgótarjánba a dm-be. Amikor kijöttünk az üzletből, felöltöztettem Benit és szerettem volna, hogy kézen fogva kísérjen minket. Valami miatt durcizott és nem tettszett neki ez az ötlet. Erre apai szigorral rászóltam és határozottan elindultunk. Mire a zebrához értünk, Anikóval kitaláltuk, hogy nézzük meg a karácsonyi vásárt. Tehát arra sétáltunk: anya, apa és kézen fogva a kisfiunk. Mivel eléggé hideg volt 10-15 perc gyaloglás után utunkat a kocsi felé vettük. Beni mint egy jó kisfiú még a szavát sem lehetett hallani, jött kezemet fogva egész végig. Mire az autóhoz értünk, felemeltem a fiatal urat, hogy berakjam a kocsiba és akkor vettem észre, hogy a vastag polár sapkája a szemére csúszott és semmit nem lát. Rádöbbentem ekkor, hogy ezért ellenkezett a dm-nél. Ezután negyed órát sétált vak engedelmességben mellettem egy rossz szó nélkül. Amikor felhúztam a sapkáját ő csak nevetett, mert azt hitte, hogy játszottuk. Elgondolkodtunk Anikóval ezen, hogy vajon mi is ilyen engedelmesen követjük Istent?