2013. április 5., péntek
Gyermeki hit
Képzeljétek, hogy Beni fiunk húsvét hétfőn arra ébredt, hogy nagyon fáj a füle. Egy óra múlva már elviselhetetlennek érezte a fül fájását. Meg kérdeztük Anikóval, hogy imádkozzunk-e érte. Erre Beni azt mondta, hogy igen. Miután imádkoztunk, megkérdeztük, hogy akar e ő is imádkozni az Úr Jézushoz? Erre a kérdésre azt mondta, hogy igen. Rá rakta a fülére a kezét és azt mondta: „Úr Jézus, te mindenkit meggyógyítottál, gyógyíts meg engem is.” Miután imádkozott elkezdtünk enni. Tíz perc múlva rákérdeztünk, hogy fáj e még a füle. Erre Beni azt mondta, hogy „nem, mert az Úr Jézus meggyógyított”. Dicsőség az Úrnak, azóta sem jött vissza a fülfájása.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csodálatos családod van! :)
VálaszTörlésNemrég nekem is volt egy élményem a gyermeki hitről, bár kicsit más formában. Sajnos tavaly, karácsony előtt elveszítettük szeretett Gino kutyánkat. Nagyon fáj a hiánya, sokat emlegetjük. Egyik nap valahogy az emberek koráról, gyermekkorról, idősekről, hasonlókról beszélgettünk Danival és egyik kérdésére azt találtam mondani, hogy mire ő öreg lesz, addigra én már valószínűleg nem fogok élni. Meglepetésemre nem azzal válaszolt, hogy mennyire fogok hiányozni, vagy valami hasonló, hanem a következőt mondta:
- Ez nem éri, te hamarabb fogsz Ginoval találkozni!
... A gyermeki hit... :)
:) Köszi
VálaszTörlés