Hála az életért

Képzeljétek el, október 21-én Szegedről jöttünk haza. Mikor a 21-es úton tartottunk, láttuk, hogy nem érnék a barátkozók órájára vissza Pásztóra, ha haza vinném Anikót és Benit (pedig már eléggé ki voltak merülve az utazás miatt). Én még azon morfondíroztam, hogy ha nagyon sietek akkor (igaz késéssel) még vissza érhetek. Miközben tépelődtünk, hogy mi legyen Hatvan és Pásztó között láttunk egy autót az árokba borulva kb. előttünk egy 10 perccel történhetett a baleset. Végül arra jutottunk, hogy Pásztón kirak Anikó és ő tovább megy, én pedig megoldom majd a gyülekezetbe és a haza jutást. Tehát elmentünk egy családhoz Pásztóra, (ahol volt a barátkozók órája). Mikor kiszálltam, a kis családom tovább indult Salgótarjánba lepihenni. Miután elmentek kb. 5 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy hangos sziréna hang jön a főút felől. Anikó felhívott, hogy hatalmas baleset történt a 21-esen és ő az első akit eltereltek a rendőrök. Megdöbbentő híreket hallottunk a baleset felől: egy komplett család (egy férfi, egy nő és egy 6 hónapos kislány) halt meg a balesetben úgy, hogy ők voltak az ártatlan vezetők. Elborzadtunk, ha nem rak ki Pásztón, hanem sietve tovább megyünk Salgótarján felé, akkor lehet, hogy mibelénk csattant volna az az autó, ami megölte a családot. Mai napig félelem fog el minket ha rá gondolunk, hogy milyen közel voltunk a halálhoz, és hálát érzünk Isten iránt, hogy megmentette az életünket.