Az adventi ünnepkör számunkra a várakozás időszakát jelenti. Sok mindenre lehet várni, várakozni: valaki vár egy jobb munkára, jobb körülményekre, jobb életre... Sokszor emberekre várunk: egyesek gyermekük születésére várnak, mások az „igazira” várnak; és vannak emberek, akik egy olyan valakire várakoznak, aki meg tudná változtatni a jövőjüket. Aki tud segíteni egy reménytelen és összetört mából, egy kiegyensúlyozott, reményekkel teli holnapot adni.
Mi már megtaláltuk azt a valakit, aki nem csak képes újjá tenni az életünket, hanem ezt meg is tette. Ez a valaki Jézus Krisztus. Az adventi várakozásunk ünnepe azt jelzi számunkra, hogy a mi Urunk nem „csak” meghalt, nem „csak” feltámadt, hanem el is jön értünk. Mi várjuk Őt, mivel a Bibliában meg van írva: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” (Jel.1,7)
Az a kérdés, hogy te mit teszel, amikor megjelenik?
2010. november 27., szombat
2010. november 23., kedd
Baba beszámoló
Itt Anikó, egy kis bababeszámolóval . Nagyon várjuk a kis Annánkat, már talán nem is kell sokáig. Úgy repülnek a napok, hetek, hogy mindjárt itt is a január… Az utóbbi ultrahang alapján nem lesz „óriás” bébi, mint Beni volt, (amit nem is bánok), remélem a szülés is könnyebb lesz (…bár kiderült, hogy farfekvéses…egyenlőre…).
Tehát, így a 31. héten, egyre izgatottabbak vagyunk. Mikor és hogy érkezik? Milyen lesz megint egy picike kisembert fogni, fürdetni, altatni, megismerni? Mit fog szólni Beni a kis jövevényhez? Hogy fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?
Ami biztos, hogy sok új kihívással találkozunk majd. Amiért hálás vagyok, hogy tudom nem vagyok/vagyunk egyedül a kérdéseinkkel.
Gondoljatok ránk, ha tehetitek!
Szép napot!
Tehát, így a 31. héten, egyre izgatottabbak vagyunk. Mikor és hogy érkezik? Milyen lesz megint egy picike kisembert fogni, fürdetni, altatni, megismerni? Mit fog szólni Beni a kis jövevényhez? Hogy fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?
Ami biztos, hogy sok új kihívással találkozunk majd. Amiért hálás vagyok, hogy tudom nem vagyok/vagyunk egyedül a kérdéseinkkel.
Gondoljatok ránk, ha tehetitek!
Szép napot!
2010. november 19., péntek
Gratitude for life
Imagine, on 21th of october we were coming home from Szeged. When we were on the road 21, we saw that we wouldn't be on the seekers hour on Pásztó in time, if I took Anikó and Beni home (they were very tired from the journey). I was thinking, if I hurried I wouldn't be late. While I was thinking about this we saw an accident. We decided that she drops me out on Pásztó and they go home. 5 minutes after they left, I heard a loud siren from the road. Anikó called me and she told me that a terrible accident happened on the road 21 and she was the first who has been diverted by the police. We heard terrible news about the accident: a whole family died (a husband, a wife and a 6 months old baby) innocently. We were shocked, if we hadn't stopped, we could have been hit by that car. Till this day we are terrified if we think about this and we are grateful to God that He saved our life.
Hála az életért
Képzeljétek el, október 21-én Szegedről jöttünk haza. Mikor a 21-es úton tartottunk, láttuk, hogy nem érnék a barátkozók órájára vissza Pásztóra, ha haza vinném Anikót és Benit (pedig már eléggé ki voltak merülve az utazás miatt). Én még azon morfondíroztam, hogy ha nagyon sietek akkor (igaz késéssel) még vissza érhetek. Miközben tépelődtünk, hogy mi legyen Hatvan és Pásztó között láttunk egy autót az árokba borulva kb. előttünk egy 10 perccel történhetett a baleset. Végül arra jutottunk, hogy Pásztón kirak Anikó és ő tovább megy, én pedig megoldom majd a gyülekezetbe és a haza jutást. Tehát elmentünk egy családhoz Pásztóra, (ahol volt a barátkozók órája). Mikor kiszálltam, a kis családom tovább indult Salgótarjánba lepihenni. Miután elmentek kb. 5 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy hangos sziréna hang jön a főút felől. Anikó felhívott, hogy hatalmas baleset történt a 21-esen és ő az első akit eltereltek a rendőrök. Megdöbbentő híreket hallottunk a baleset felől: egy komplett család (egy férfi, egy nő és egy 6 hónapos kislány) halt meg a balesetben úgy, hogy ők voltak az ártatlan vezetők. Elborzadtunk, ha nem rak ki Pásztón, hanem sietve tovább megyünk Salgótarján felé, akkor lehet, hogy mibelénk csattant volna az az autó, ami megölte a családot. Mai napig félelem fog el minket ha rá gondolunk, hogy milyen közel voltunk a halálhoz, és hálát érzünk Isten iránt, hogy megmentette az életünket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)