Hogyan is telt a nyár?

Úgy gondolom, Isten hatalmas kegyelmével látogatta meg nyáron a körzetünket.
Már a nyár elején, június negyedikén és ötödikén, Eric Barrett és felesége Rosemary látogatott el Angliából közénk. Negyedikén (szombaton) Eric előadást tartott Mátraszőlősőn arról, hogy miért nem lett űrhajós és megosztotta Jézus Krisztusban való hitét. Több nem hívő ember látogatott el erre az alkalomra. Ötödikén (vasárnap) délelőtt Lucfalván és délután Nógrádmegyeren osztotta meg a hitét a helyi gyülekezettel és érdeklődőkkel. A nap végén Mátraszőlősön az az öröm érte a gyülekezetet, hogy Rosemary, Eric felesége is bizonyságot tett az ő megtéréséről.
Egy héttel később pünkösd vasárnap, Mátraszőlősön a falunapra, hivatalos volt a gyülekezet. A szőlősi testvérek ezen a rendezvényen gyerek foglalkozásokkal szolgáltak: lufihajtogatás, színezés, karkötő készítés és testfestéssel lepték meg a gyerekeket.
Június huszonhatodikán Noszvaji kerületi konferenciára volt hivatalos a Salgótarjáni körzet. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy ezen az alkalmon az egerszóláti és mátraszőlősi testvérekből álló közös dicsőítő csoport vezethette az éneklést, és a délelőtti alkalmon én szolgálhattam Isten Igéjével.
A hónap végén, június 27-től július 1-ig a mátraszőlősi gyülekezet napközis tábort tartott a belül és kívül álló gyerekek és fiatalok részére. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy nem gyülekezethez tartozó gyermekek is részt vettek ezen az öt napos rendezvényen, és a vasárnap délutáni evangélizációs Istentiszteletre eljöttek a szüleik is.
Július 10-n a Lucfalvai gyülekezet megtartotta a már hagyománynak számító hitmélyítő alkalmát. Papp János nyugdíjas lelkipásztor testvér szolgált a körzet felé a ”Hiteles keresztyén” témában. A két előadás között a lucfalvai testvérek látták vendégül közös ebéddel a résztvevőket.
Hat nappal később Kovács Géza bácsi tartott hitmélyítő (és könyv bemutató) előadást a „Zsidóság és kereszténység” témakörében. A gyülekezet az előadás végén rengeteg kérdést tett fel Géza bácsinak, és észre sem vette, hogy közben beesteledett.
A következő napon július 17-n vasárnap Nógrádmegyeren, bemerítési ünnepélyre gyűltünk össze, ahol az Egerszóláti Dicsőítő csoport vezette az éneklést, és Kovács Géza bácsi hirdette az Igét (és mutatott rá az Istennel való kapcsolat fontosságára). Ennek az alkalomnak a különlegességét az a tény is emelte, hogy több mint húsz éve nem történt bemerítés és gyülekezethez csatlakozás ezen a helyen. A bemerítő medencéből, amikor Krisztus felé döntésre hívtam az ünneplő sokaságot, négyen álltak fel, hogy mostantól Jézust akarják követni. Ebből a négy emberből ketten Nógrádmegyeriek. Az igazán nagy öröm, hogy azóta hárman járnak törekvők órájára ebben a községben.
Július 30-31-n közöttünk szolgált Allen Buchanek, egy Amerikából jött evangélista. A szombati mátraszőlősi alkalmon a váci ifjúság vezette az éneklést és tettek bizonyságot közöttünk. Allen testvér bizonyságot tett a megtéréséről, ezen sokan meghatódtunk, sőt több kívül álló embert megérintett az ő története. Amikor Krisztus felé való megtérésre és megújulásra hívta a jelenlevőket, többen jelezték kéz felemeléssel, Jézus Krisztusnak oda adják az életüket.
31-n Mátraszőlősön és Salgótarjánban Krisztus Jézusban való megújulásról, odaszánásról beszélt. Nógrádmegyeren ismét a bizonyságtételét mondta el, ahol a 8 fős gyülekezet mellett még harminc nógrádmegyeri érdeklődő hallgathatta. Ezen az alkalmon is születtek döntések.
Augusztus 14-n megemlékeztünk arról, hogy 20 éve adták át a Mátraszőlősi Baptista Imaházat. Ünnepi Istentiszteletünkön Székesfehérvárról jöttek testvérek énekelni (régi, hagyományos énekeket), ezzel nagy örömet szereztek a körzetben élő idős testvéreknek. Mészáros Kornél, egyházunk főtitkára hirdette közöttünk Isten Igéjét. Emlékeztetett minket, hogy a lelki házunkat is építeni kell, ahogy a testi házunkat (imaház) is. Jó volt hallani a közös munkáról szóló bizonyságtételeket is. Ezután kivetítőn megnéztük az építkezésről, és az imaház átadásakor készült fényképeket.
Augusztus végén 22-26-ig a mátraszőlősi ifjúsággal Esztergomba mentünk táborozni. Tizenöten voltunk együtt, öt napon keresztül. Az esztergomi gyülekezetben, az ottani fiatalokkal együtt vezettük az éneklést a csütörtök esti bibliaórán. Ezen az alkalmon én szolgálhattam Igével. Jó volt látni, hogyan szeretik egymást ezek a fiatalok. A tavalyi és az idei kirándulás legnagyobb élménye (túl a játékokon) az volt, amikor a reggeli áhítatok után mindenki elvonult a Bibliájával Istennel személyes időt tölteni. Többen jelezték a fiatalok közül (a kirándulás előtt, és közben is), hogy szeretnék teljesen odaadni Krisztusnak az életüket, és ezt a döntést, bemerítéssel el akarják megpecsételni.

Jó látni, hogy Isten felettébb meg tudja áldani azokat az alkalmakat amiket az Ő jelenlétében töltünk el. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a nyárért, mert jó volt az Úrban elfáradni, másrészt élmény volt neki szolgálni.

Hugi

Tudatom a kedves olvasókkal, hogy megszületett a kis hugi!
2011. Január 25-én, 21.31 perckor látták meg anyuék (én csak később nézhettem meg) a 3600 grammos és 56 cm-es tesókámat. A neve Lados Anna Mirjam. 29-én hoztuk haza anyuval együtt a kórházból. Mind ketten jól vannak. Apuék szerint, ha sokat eszik, alszik és nő, nemsokára játszhatok is vele!
Lados Benjámin (nevében:)

Engedelmesség

Képzeljétek kb. 1 hónapja, Anikóval és Benivel elmentünk Salgótarjánba a dm-be. Amikor kijöttünk az üzletből, felöltöztettem Benit és szerettem volna, hogy kézen fogva kísérjen minket. Valami miatt durcizott és nem tettszett neki ez az ötlet. Erre apai szigorral rászóltam és határozottan elindultunk. Mire a zebrához értünk, Anikóval kitaláltuk, hogy nézzük meg a karácsonyi vásárt. Tehát arra sétáltunk: anya, apa és kézen fogva a kisfiunk. Mivel eléggé hideg volt 10-15 perc gyaloglás után utunkat a kocsi felé vettük. Beni mint egy jó kisfiú még a szavát sem lehetett hallani, jött kezemet fogva egész végig. Mire az autóhoz értünk, felemeltem a fiatal urat, hogy berakjam a kocsiba és akkor vettem észre, hogy a vastag polár sapkája a szemére csúszott és semmit nem lát. Rádöbbentem ekkor, hogy ezért ellenkezett a dm-nél. Ezután negyed órát sétált vak engedelmességben mellettem egy rossz szó nélkül. Amikor felhúztam a sapkáját ő csak nevetett, mert azt hitte, hogy játszottuk. Elgondolkodtunk Anikóval ezen, hogy vajon mi is ilyen engedelmesen követjük Istent?

Anikó a korházban

Képzeljétek, Anikót múlthéten (szerdán) elvittem vese vizsgálatra és az ultrahang után találkoztunk a dokijával. Amikor meglátta az eredményeit és megtudta, hogy a hasa 5 percenként bekeményedik egyből befektette. Lassan egy hete élvezheti a tarjáni kórház vendégszeretetét és luxus körülményeit:). Viccet félretéve, még két hetet kellene kibírnia a kislányunknak (emberileg nézve), hogy ezt a fantasztikus világot megláthassa (inkubátor nélkül). A kis hölgy jobbnak látja ha a feneke van alól és a kobakja felől, hátha meggyőzi valami az ellenkezőjéről, mert különben több mint valószínű, hogy császári fogadtatásban részesül a szülésekor. Mi Benivel elvagyunk itthon, viszem magammal a fiatal urat és eléggé egyoldalú kosztot biztosítok számára: szalonnát eszünk szalonnával, no meg egy kis kenyeret (mit tegyek ezt szereti:)Aki tud imádkozzon Anikóért és a kis Annáért, hogy akkor jöjjön el a szülés ideje amikor Isten akarja és egészségesen toppanjon be a kis jövevény. Mindenkinek köszönöm (Pisti)

Advent van

Az adventi ünnepkör számunkra a várakozás időszakát jelenti. Sok mindenre lehet várni, várakozni: valaki vár egy jobb munkára, jobb körülményekre, jobb életre... Sokszor emberekre várunk: egyesek gyermekük születésére várnak, mások az „igazira” várnak; és vannak emberek, akik egy olyan valakire várakoznak, aki meg tudná változtatni a jövőjüket. Aki tud segíteni egy reménytelen és összetört mából, egy kiegyensúlyozott, reményekkel teli holnapot adni.
Mi már megtaláltuk azt a valakit, aki nem csak képes újjá tenni az életünket, hanem ezt meg is tette. Ez a valaki Jézus Krisztus. Az adventi várakozásunk ünnepe azt jelzi számunkra, hogy a mi Urunk nem „csak” meghalt, nem „csak” feltámadt, hanem el is jön értünk. Mi várjuk Őt, mivel a Bibliában meg van írva: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” (Jel.1,7)
Az a kérdés, hogy te mit teszel, amikor megjelenik?

Baba beszámoló

Itt Anikó, egy kis bababeszámolóval . Nagyon várjuk a kis Annánkat, már talán nem is kell sokáig. Úgy repülnek a napok, hetek, hogy mindjárt itt is a január… Az utóbbi ultrahang alapján nem lesz „óriás” bébi, mint Beni volt, (amit nem is bánok), remélem a szülés is könnyebb lesz (…bár kiderült, hogy farfekvéses…egyenlőre…).
Tehát, így a 31. héten, egyre izgatottabbak vagyunk. Mikor és hogy érkezik? Milyen lesz megint egy picike kisembert fogni, fürdetni, altatni, megismerni? Mit fog szólni Beni a kis jövevényhez? Hogy fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?
Ami biztos, hogy sok új kihívással találkozunk majd. Amiért hálás vagyok, hogy tudom nem vagyok/vagyunk egyedül a kérdéseinkkel.
Gondoljatok ránk, ha tehetitek!
Szép napot!

Gratitude for life

Imagine, on 21th of october we were coming home from Szeged. When we were on the road 21, we saw that we wouldn't be on the seekers hour on Pásztó in time, if I took Anikó and Beni home (they were very tired from the journey). I was thinking, if I hurried I wouldn't be late. While I was thinking about this we saw an accident. We decided that she drops me out on Pásztó and they go home. 5 minutes after they left, I heard a loud siren from the road. Anikó called me and she told me that a terrible accident happened on the road 21 and she was the first who has been diverted by the police. We heard terrible news about the accident: a whole family died (a husband, a wife and a 6 months old baby) innocently. We were shocked, if we hadn't stopped, we could have been hit by that car. Till this day we are terrified if we think about this and we are grateful to God that He saved our life.

Hála az életért

Képzeljétek el, október 21-én Szegedről jöttünk haza. Mikor a 21-es úton tartottunk, láttuk, hogy nem érnék a barátkozók órájára vissza Pásztóra, ha haza vinném Anikót és Benit (pedig már eléggé ki voltak merülve az utazás miatt). Én még azon morfondíroztam, hogy ha nagyon sietek akkor (igaz késéssel) még vissza érhetek. Miközben tépelődtünk, hogy mi legyen Hatvan és Pásztó között láttunk egy autót az árokba borulva kb. előttünk egy 10 perccel történhetett a baleset. Végül arra jutottunk, hogy Pásztón kirak Anikó és ő tovább megy, én pedig megoldom majd a gyülekezetbe és a haza jutást. Tehát elmentünk egy családhoz Pásztóra, (ahol volt a barátkozók órája). Mikor kiszálltam, a kis családom tovább indult Salgótarjánba lepihenni. Miután elmentek kb. 5 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy hangos sziréna hang jön a főút felől. Anikó felhívott, hogy hatalmas baleset történt a 21-esen és ő az első akit eltereltek a rendőrök. Megdöbbentő híreket hallottunk a baleset felől: egy komplett család (egy férfi, egy nő és egy 6 hónapos kislány) halt meg a balesetben úgy, hogy ők voltak az ártatlan vezetők. Elborzadtunk, ha nem rak ki Pásztón, hanem sietve tovább megyünk Salgótarján felé, akkor lehet, hogy mibelénk csattant volna az az autó, ami megölte a családot. Mai napig félelem fog el minket ha rá gondolunk, hogy milyen közel voltunk a halálhoz, és hálát érzünk Isten iránt, hogy megmentette az életünket.