laditeam

Hogyan is telt a nyár?

2011-08-30T04:48:00.000-07:00

Úgy gondolom, Isten hatalmas kegyelmével látogatta meg nyáron a körzetünket.
Már a nyár elején, június negyedikén és ötödikén, Eric Barrett és felesége Rosemary látogatott el Angliából közénk. Negyedikén (szombaton) Eric előadást tartott Mátraszőlősőn arról, hogy miért nem lett űrhajós és megosztotta Jézus Krisztusban való hitét. Több nem hívő ember látogatott el erre az alkalomra. Ötödikén (vasárnap) délelőtt Lucfalván és délután Nógrádmegyeren osztotta meg a hitét a helyi gyülekezettel és érdeklődőkkel. A nap végén Mátraszőlősön az az öröm érte a gyülekezetet, hogy Rosemary, Eric felesége is bizonyságot tett az ő megtéréséről.
Egy héttel később pünkösd vasárnap, Mátraszőlősön a falunapra, hivatalos volt a gyülekezet. A szőlősi testvérek ezen a rendezvényen gyerek foglalkozásokkal szolgáltak: lufihajtogatás, színezés, karkötő készítés és testfestéssel lepték meg a gyerekeket.
Június huszonhatodikán Noszvaji kerületi konferenciára volt hivatalos a Salgótarjáni körzet. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy ezen az alkalmon az egerszóláti és mátraszőlősi testvérekből álló közös dicsőítő csoport vezethette az éneklést, és a délelőtti alkalmon én szolgálhattam Isten Igéjével.
A hónap végén, június 27-től július 1-ig a mátraszőlősi gyülekezet napközis tábort tartott a belül és kívül álló gyerekek és fiatalok részére. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy nem gyülekezethez tartozó gyermekek is részt vettek ezen az öt napos rendezvényen, és a vasárnap délutáni evangélizációs Istentiszteletre eljöttek a szüleik is.
Július 10-n a Lucfalvai gyülekezet megtartotta a már hagyománynak számító hitmélyítő alkalmát. Papp János nyugdíjas lelkipásztor testvér szolgált a körzet felé a ”Hiteles keresztyén” témában. A két előadás között a lucfalvai testvérek látták vendégül közös ebéddel a résztvevőket.
Hat nappal később Kovács Géza bácsi tartott hitmélyítő (és könyv bemutató) előadást a „Zsidóság és kereszténység” témakörében. A gyülekezet az előadás végén rengeteg kérdést tett fel Géza bácsinak, és észre sem vette, hogy közben beesteledett.
A következő napon július 17-n vasárnap Nógrádmegyeren, bemerítési ünnepélyre gyűltünk össze, ahol az Egerszóláti Dicsőítő csoport vezette az éneklést, és Kovács Géza bácsi hirdette az Igét (és mutatott rá az Istennel való kapcsolat fontosságára). Ennek az alkalomnak a különlegességét az a tény is emelte, hogy több mint húsz éve nem történt bemerítés és gyülekezethez csatlakozás ezen a helyen. A bemerítő medencéből, amikor Krisztus felé döntésre hívtam az ünneplő sokaságot, négyen álltak fel, hogy mostantól Jézust akarják követni. Ebből a négy emberből ketten Nógrádmegyeriek. Az igazán nagy öröm, hogy azóta hárman járnak törekvők órájára ebben a községben.
Július 30-31-n közöttünk szolgált Allen Buchanek, egy Amerikából jött evangélista. A szombati mátraszőlősi alkalmon a váci ifjúság vezette az éneklést és tettek bizonyságot közöttünk. Allen testvér bizonyságot tett a megtéréséről, ezen sokan meghatódtunk, sőt több kívül álló embert megérintett az ő története. Amikor Krisztus felé való megtérésre és megújulásra hívta a jelenlevőket, többen jelezték kéz felemeléssel, Jézus Krisztusnak oda adják az életüket.
31-n Mátraszőlősön és Salgótarjánban Krisztus Jézusban való megújulásról, odaszánásról beszélt. Nógrádmegyeren ismét a bizonyságtételét mondta el, ahol a 8 fős gyülekezet mellett még harminc nógrádmegyeri érdeklődő hallgathatta. Ezen az alkalmon is születtek döntések.
Augusztus 14-n megemlékeztünk arról, hogy 20 éve adták át a Mátraszőlősi Baptista Imaházat. Ünnepi Istentiszteletünkön Székesfehérvárról jöttek testvérek énekelni (régi, hagyományos énekeket), ezzel nagy örömet szereztek a körzetben élő idős testvéreknek. Mészáros Kornél, egyházunk főtitkára hirdette közöttünk Isten Igéjét. Emlékeztetett minket, hogy a lelki házunkat is építeni kell, ahogy a testi házunkat (imaház) is. Jó volt hallani a közös munkáról szóló bizonyságtételeket is. Ezután kivetítőn megnéztük az építkezésről, és az imaház átadásakor készült fényképeket.
Augusztus végén 22-26-ig a mátraszőlősi ifjúsággal Esztergomba mentünk táborozni. Tizenöten voltunk együtt, öt napon keresztül. Az esztergomi gyülekezetben, az ottani fiatalokkal együtt vezettük az éneklést a csütörtök esti bibliaórán. Ezen az alkalmon én szolgálhattam Igével. Jó volt látni, hogyan szeretik egymást ezek a fiatalok. A tavalyi és az idei kirándulás legnagyobb élménye (túl a játékokon) az volt, amikor a reggeli áhítatok után mindenki elvonult a Bibliájával Istennel személyes időt tölteni. Többen jelezték a fiatalok közül (a kirándulás előtt, és közben is), hogy szeretnék teljesen odaadni Krisztusnak az életüket, és ezt a döntést, bemerítéssel el akarják megpecsételni.

Jó látni, hogy Isten felettébb meg tudja áldani azokat az alkalmakat amiket az Ő jelenlétében töltünk el. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a nyárért, mert jó volt az Úrban elfáradni, másrészt élmény volt neki szolgálni.

Hugi

2011-02-02T10:17:00.000-08:00

Tudatom a kedves olvasókkal, hogy megszületett a kis hugi!
2011. Január 25-én, 21.31 perckor látták meg anyuék (én csak később nézhettem meg) a 3600 grammos és 56 cm-es tesókámat. A neve Lados Anna Mirjam. 29-én hoztuk haza anyuval együtt a kórházból. Mind ketten jól vannak. Apuék szerint, ha sokat eszik, alszik és nő, nemsokára játszhatok is vele!
Lados Benjámin (nevében:)

Engedelmesség

2010-12-22T01:52:00.000-08:00

Képzeljétek kb. 1 hónapja, Anikóval és Benivel elmentünk Salgótarjánba a dm-be. Amikor kijöttünk az üzletből, felöltöztettem Benit és szerettem volna, hogy kézen fogva kísérjen minket. Valami miatt durcizott és nem tettszett neki ez az ötlet. Erre apai szigorral rászóltam és határozottan elindultunk. Mire a zebrához értünk, Anikóval kitaláltuk, hogy nézzük meg a karácsonyi vásárt. Tehát arra sétáltunk: anya, apa és kézen fogva a kisfiunk. Mivel eléggé hideg volt 10-15 perc gyaloglás után utunkat a kocsi felé vettük. Beni mint egy jó kisfiú még a szavát sem lehetett hallani, jött kezemet fogva egész végig. Mire az autóhoz értünk, felemeltem a fiatal urat, hogy berakjam a kocsiba és akkor vettem észre, hogy a vastag polár sapkája a szemére csúszott és semmit nem lát. Rádöbbentem ekkor, hogy ezért ellenkezett a dm-nél. Ezután negyed órát sétált vak engedelmességben mellettem egy rossz szó nélkül. Amikor felhúztam a sapkáját ő csak nevetett, mert azt hitte, hogy játszottuk. Elgondolkodtunk Anikóval ezen, hogy vajon mi is ilyen engedelmesen követjük Istent?

Anikó a korházban

2010-12-20T05:30:00.000-08:00

Képzeljétek, Anikót múlthéten (szerdán) elvittem vese vizsgálatra és az ultrahang után találkoztunk a dokijával. Amikor meglátta az eredményeit és megtudta, hogy a hasa 5 percenként bekeményedik egyből befektette. Lassan egy hete élvezheti a tarjáni kórház vendégszeretetét és luxus körülményeit:). Viccet félretéve, még két hetet kellene kibírnia a kislányunknak (emberileg nézve), hogy ezt a fantasztikus világot megláthassa (inkubátor nélkül). A kis hölgy jobbnak látja ha a feneke van alól és a kobakja felől, hátha meggyőzi valami az ellenkezőjéről, mert különben több mint valószínű, hogy császári fogadtatásban részesül a szülésekor. Mi Benivel elvagyunk itthon, viszem magammal a fiatal urat és eléggé egyoldalú kosztot biztosítok számára: szalonnát eszünk szalonnával, no meg egy kis kenyeret (mit tegyek ezt szereti:)Aki tud imádkozzon Anikóért és a kis Annáért, hogy akkor jöjjön el a szülés ideje amikor Isten akarja és egészségesen toppanjon be a kis jövevény. Mindenkinek köszönöm (Pisti)

Advent van

2010-11-27T09:51:00.000-08:00

Az adventi ünnepkör számunkra a várakozás időszakát jelenti. Sok mindenre lehet várni, várakozni: valaki vár egy jobb munkára, jobb körülményekre, jobb életre... Sokszor emberekre várunk: egyesek gyermekük születésére várnak, mások az „igazira” várnak; és vannak emberek, akik egy olyan valakire várakoznak, aki meg tudná változtatni a jövőjüket. Aki tud segíteni egy reménytelen és összetört mából, egy kiegyensúlyozott, reményekkel teli holnapot adni.
Mi már megtaláltuk azt a valakit, aki nem csak képes újjá tenni az életünket, hanem ezt meg is tette. Ez a valaki Jézus Krisztus. Az adventi várakozásunk ünnepe azt jelzi számunkra, hogy a mi Urunk nem „csak” meghalt, nem „csak” feltámadt, hanem el is jön értünk. Mi várjuk Őt, mivel a Bibliában meg van írva: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” (Jel.1,7)
Az a kérdés, hogy te mit teszel, amikor megjelenik?

Baba beszámoló

2010-11-23T08:31:00.000-08:00

Itt Anikó, egy kis bababeszámolóval . Nagyon várjuk a kis Annánkat, már talán nem is kell sokáig. Úgy repülnek a napok, hetek, hogy mindjárt itt is a január… Az utóbbi ultrahang alapján nem lesz „óriás” bébi, mint Beni volt, (amit nem is bánok), remélem a szülés is könnyebb lesz (…bár kiderült, hogy farfekvéses…egyenlőre…).
Tehát, így a 31. héten, egyre izgatottabbak vagyunk. Mikor és hogy érkezik? Milyen lesz megint egy picike kisembert fogni, fürdetni, altatni, megismerni? Mit fog szólni Beni a kis jövevényhez? Hogy fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?
Ami biztos, hogy sok új kihívással találkozunk majd. Amiért hálás vagyok, hogy tudom nem vagyok/vagyunk egyedül a kérdéseinkkel.
Gondoljatok ránk, ha tehetitek!
Szép napot!

Gratitude for life

2010-11-19T04:14:00.001-08:00

Imagine, on 21th of october we were coming home from Szeged. When we were on the road 21, we saw that we wouldn't be on the seekers hour on Pásztó in time, if I took Anikó and Beni home (they were very tired from the journey). I was thinking, if I hurried I wouldn't be late. While I was thinking about this we saw an accident. We decided that she drops me out on Pásztó and they go home. 5 minutes after they left, I heard a loud siren from the road. Anikó called me and she told me that a terrible accident happened on the road 21 and she was the first who has been diverted by the police. We heard terrible news about the accident: a whole family died (a husband, a wife and a 6 months old baby) innocently. We were shocked, if we hadn't stopped, we could have been hit by that car. Till this day we are terrified if we think about this and we are grateful to God that He saved our life.

Hála az életért

2010-11-19T00:29:00.001-08:00

Képzeljétek el, október 21-én Szegedről jöttünk haza. Mikor a 21-es úton tartottunk, láttuk, hogy nem érnék a barátkozók órájára vissza Pásztóra, ha haza vinném Anikót és Benit (pedig már eléggé ki voltak merülve az utazás miatt). Én még azon morfondíroztam, hogy ha nagyon sietek akkor (igaz késéssel) még vissza érhetek. Miközben tépelődtünk, hogy mi legyen Hatvan és Pásztó között láttunk egy autót az árokba borulva kb. előttünk egy 10 perccel történhetett a baleset. Végül arra jutottunk, hogy Pásztón kirak Anikó és ő tovább megy, én pedig megoldom majd a gyülekezetbe és a haza jutást. Tehát elmentünk egy családhoz Pásztóra, (ahol volt a barátkozók órája). Mikor kiszálltam, a kis családom tovább indult Salgótarjánba lepihenni. Miután elmentek kb. 5 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy hangos sziréna hang jön a főút felől. Anikó felhívott, hogy hatalmas baleset történt a 21-esen és ő az első akit eltereltek a rendőrök. Megdöbbentő híreket hallottunk a baleset felől: egy komplett család (egy férfi, egy nő és egy 6 hónapos kislány) halt meg a balesetben úgy, hogy ők voltak az ártatlan vezetők. Elborzadtunk, ha nem rak ki Pásztón, hanem sietve tovább megyünk Salgótarján felé, akkor lehet, hogy mibelénk csattant volna az az autó, ami megölte a családot. Mai napig félelem fog el minket ha rá gondolunk, hogy milyen közel voltunk a halálhoz, és hálát érzünk Isten iránt, hogy megmentette az életünket.

A chilei bányászok Istenről tesznek bizonyságot

2010-10-18T21:33:00.000-07:00

A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége egy mély szellemi életről és az Istenben való hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 69 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.
A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy "Köszönöm Uram". A póló hátulján ezek a szavak álltak: "Neki legyen dicsőség és tisztesség", a 95. Zsoltár 4-ből, a póló ujján pedig "Jézus" neve szerepelt.
Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: "Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben." A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva:
"Isten él".
Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: "Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent."
Forrás: Staff - CBN

Gondolkodtató gondolatok:)

2010-10-12T23:22:00.000-07:00

"Az ember legvégső mértéke nem az, hogy mi mellett áll ki a kényelem és a komfort idején, hanem hogy mi mellett áll ki a kihívások és a viták idején."Dr. Martin Luther King, Jr.
"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak."Albert Einstein
"Az igazi nagyság mértéke az, hogy mekkora szabadságot adsz másoknak, nem pedig az, hogy mennyire tudsz másokat arra kényszeríteni, amit te akarsz."Larry Wall, a Perl megteremtője a LinuxWorld'99 konferencián
"Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját."Dr. Martin Luther King Jr.
"A sötétség nem tudja kiűzni a sötétséget - csak a fényesség képes erre. A gyűlölet sem tud gyűlöletet kiűzni - csak a szeretet képes rá."
Dr. Martin Luther King, Jr.
"A nemzet egy olyan népcsoport, amelyet a történelmükbe vetett tévhitük és a szomszédaik általános gyűlölete egyesít."William Ralph Inge, angol vallási vezető [1860-1954]
"Az optimista minden vészhelyzetben lehetőséget lát - a pesszimista veszélyt lát minden lehetőségben."Winston Churchill
"Soha ne ronts el egy bocsánatkérést mentegetődzéssel."Kimberly Johnson
"Engem a jövő érdekel ... mert ott fogom eltölteni életem többi részét."Charles Kettering
"Hittel tedd meg az első lépést. Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot."Martin Luther King Jr.
"Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket."Albert Einstein
"A világ utálja a változást, mégis ez az egyetlen dolog ami haladáshoz vezet."Charles Franklin Kettering
Csak két dolog van ami végtelen, a világegyetem és az emberi butaság. És az elsõben nem vagyok biztos.Albert Einstein

3nd newsletter of the Lados family

2010-10-12T21:13:00.000-07:00

We haven’t written anything for a long time so what has been going on with us since then?
Ministry: In the summer the different ministries in the churches go on as they do in the rest of the year. During the mid-week Bible studies we go through the characteristics and features that the church leaders, elders should possess (1 Tim 3:1-7, Tit 1:5-9). On Sundays, the sermons are mainly held according to the Scriptures given in our Baptist Guideline. We also held the youth worship services, sometimes in our home, which was a great blessing and joy for us. The peak of the summer was a youth camp for the youth of our churches. We were able to bring them to a very nice place, called Pere, 200km far from us. 15 people took part in this and I can honestly say, that it was a time, prepared by God for us. On every day in the morning and in the evening, we held our devotions, but also payed attention that everybody had some personal quiet time with the Lord as well. Besides, we did a lot of tours, and had a whole load of fun…sometimes even until dawn, and became great food for our beloved mosquito friends.
In September, every Sunday we had something special. There were thanksgiving services in 3 different places, where our brothers and sisters gave thanks to Christ for what he had done in their lives in the last year. It was a great experience that how reliable the singing choir from Lucfalva is. It was also very nice to see and hear the songs of the youth group at the thanks giving service in Mátraszőlős, and to be able to see a drama, presented by the youth of Mátraszőlős, which was about the grace of Christ.
On the 3rd weekend of September I was officially initiated to a Baptist pastor. The leaders of the Baptist Church of Hungary also represented themselves. We were glad to see our parents and our fellow brothers and friends from Székesfehérvár. It was very interesting that on the next day a had to perform a funeral service. But I seized to opportunity to speak about Christ and encourage the people to repent and give their lives to the Lord.
Family:
Our daughter, Anna is growing very neatly in Anikos’ womb. It is very nice to experience how we start to prepare for the babies’ arrival again. At first our son Beni didn’t really understand his mother growing belly but now we are starting to prepare him to for his sisters’ arrival. The little Lady is expected to be born in January, we are very excited how is she going to look like, and what will it be like, to raise a little girl. Aniko is taking part in the ministry too despite being pregnant. She also cooked some very nice cakes for the thanks giving services.
Before the thanks giving in Salgotarjan, she prepared everything, the food, the cakes, and then in the morning her kidneys were seized with a cramp and I had to take her to the hospital. So me and my son had to take care of the guest speakers, who had lunch at our place. Beni, like a good host immediately started to encourage the little Anna Hetényi, who was the daughter of our guest speaker, his enthusiastic way of eating made her eat too. Aniko was in the hospital for like week, and she is a great help for me. I also want to say that little Ben is always speaking, but he is the only one who understands, but when he suspects if we are not listening, or don’t understand, he starts to yell. There are already some words he knows, for example puff (when something falls down), Apa, Anya (Dad, Mom, but sometimes he mixes up these two), azt (that, I want that but right now) teja (I’m thirsty for tea, I mean tea not water or something else). Besides when he wakes up he runs to the Audio system which means that he wants to listen to music meanwhile hanging out in the swing.
So our summer and September was just awesome! We pray that next year we may be able to go on vacation alone, just the family. That would be very helpful and edifying for our relationship.
God bless all of you!

3hírlevél

2010-09-29T22:05:00.001-07:00

Sziasztok már elég régóta nem jelentkeztünk, vajon mi is történt velünk azóta?
Szolgálat:Nyáron a gyülekezetekben való szolgálatok ugyan úgy folynak, mint az év többi hónapjaiban. Hétköznapi alkalmainkon a püspökök és presbiterek alkalmasságáról szóló tulajdonságokat nézzük át (1Tim 3,1-7, Titusz 1,5-9). Vasárnapi alkalmainkon többnyire a baptista vezérfonal igéi alapján szólnak a tanítások. A szombati ifjúsági alkalmakat is megtartottuk, örömünkre több esetben a mi otthonunkban láttunk vendégül a fiatalokat. A nyár kiemelkedő eseménye az volt, hogy augusztus végén a körzet ifjúságát három napra elvihettük (tőlünk 200km-re) Perére egy vendégházba. 15-en ragadtuk meg ezt a lehetőséget és bátran állíthatom, hogy az ott eltöltött időt Istenünk készítette mi számunkra. Minden nap, délelőtt és este áhítatot tartottunk és ügyeltünk arra, hogy legyen időnk személyesen is Istennel tölteni időt. E mellett nagyon sokat játszottunk (sokszor hajnalig), túráztunk és etettük a szúnyogokat (főleg a számháború alatt:).
Szeptembertől minden vasárnap ünnepi alkalmat tartott a körzet. Három helyen hálaadó istentisztelet keretében, tettek a különböző gyülekezet tagjai bizonyságot Krisztus felé való hálájukról. Jó volt megtapasztalni, hogy lehetett számítani a lucfalvi énekkar szolgálatára. Nagyon nagy örömöt jelentett számomra, hogy a mátraszőlősi hálaadó alkalmon az ifjúságunk, énekekkel és külön a szőlősi fiatalok a Krisztus kegyelmét hirdető jelenettel is építették a jelenlevők hitét.
Szeptember harmadik hétvégéjén Lucfalván, felavattak baptista lelkipásztornak, amin egyházunk vezetősége is képviseltette magát. Nagy örömvolt látni szüleinket és a Fehérvárról érkező hit testvéreinket. Érdekesen jött ki, hogy az avató ünnepély után, hétfőn már temetnem kellett Nógrádmegyeren, ahol kihasználtam az alkalmat arra, hogy a falu népe előtt határozottan hirdettem a Krisztus kegyelmét és buzdítottam az egybegyűlt népet, hogy térjenek meg.
Család:
Szépen növekszik Anna lányunk Anikó méhében. Jó tapasztalni azt, hogy ismét ráhangolódunk a baba érkezésére. Beni fiúnk kezdetben nem értette édesanyja növekvő pocakját, de most már próbáljuk húga jövetelére felkészíteni. Hivatalosan Január végén fog megszületni a kisasszony, már nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan is fog kinézni és milyen is lesz lányt nevelni. Anikó nagyon kiveszi a részét a szolgálatból, ahhoz képest, hogy áldott állapotban van, mindenhova el akar kísérni, a hálaadó alkalmakra süteményt sütött. Különös volt, hogy a salgótarjáni hálaadóra megsütötte a tortákat és elrendezte a másnapi ebédet, azután reggel pedig begörcsölt a veséje és kórházba kellett vinnem. Így Benivel láttuk vendégül a vendég igehirdetőt a családjával. A kisfiunk mint jó házigazda elkezdte a kis Hetényi Annát evésre buzdítani, a kislánynak Beni jóízű evése meghozta az étvágyát. Anikó szűk egy hétig volt kórházban de azóta is sokat segít nekem. Érdekesség, hogy Beni fiunk folyamatosan beszél reggeltől estig, igaz még csak ő érti, hogy mit mond, de amikor értetlenkedünk akkor szabályosan felemeli a hangját és közben elmutogatja, hogy mit akar. Vannak szavak amiket tud már Pl: puff (ha le esik valami), apu, anyu (néha keveri, néha meg mind kettőt, mindkettőnkre használja), azt (jelentése: azt akarom most azonnal, mondom most, mondom azonnal) teja (jelentése: szomjas vagyok teára, nem vízre, nem másra teára)... Emellett ami kor felébred rohan a magnóhoz és tudatja velünk, hogy zenét akar hallgatni, miközben hintázik.
Tehát a nyarunk és szeptemberünk úgy érzem nagyon jól sikerült, jövőre imádkozunk azért, hogy külön el tudjunk menni kikapcsolódni, mert azt látjuk, hogy ez nagyon fontos lenne az egymással való közösségünk építésére. Isten áldjon meg titeket.

2nd newsletter of the Lados family

2010-08-12T04:42:00.000-07:00

So what has happened with us since March?
Ministry: Before Easter, at the and of March we moved to Salgotarjan to fulfill the ministry that the Lord and the brothers have called us to do. In the last two months a lot has happened in the churches.
It was very nice to encourage the brothers and sisters through preaching and personally as well on the Easter holiday services. My weekly service schedule has also been arranged.
Tuesdays at 4 o'clock pm we have a Bile study in Nogradmegyer. Wednesdays at 5 o'1clock pm we have a home Bible study for the whole church at an old couple's home. At 6 o'clock pm Thursday we go to Matraszőlős to have a Bible study with the brothers. On Friday we go to Lucfalva to have a Bible study there as well.
On these occasions we go through the Lord's prayer verse by verse. At Lucfalva and Matraszőlős one our before the service starts we have a special appointment for those who are not the members of the church yet but are interested in the Bible, in the faith. Since I want to know the families as much as possible, before every service we go and visit one family.
The youth gathering is on Saturdays, it starts at 5 o'clock pm and it's held either in Lucfalva or at Matraszőlős, but it has happened once, that we had the youth meeting in our apartment in Salgotarjan.
On the 8th of May we went to Egerszólát to a youth conference. There is one hard thing thou about the youth group. The former youth pastor had to leave the country to find work abroad, to be able to take care of his family. Since he has gone my responsibilities have been broadened because I not only help out, but lead the youth group.
On Sundays I peach in Salgotarjan and Nogradmegyer, the other week I preach in the other two churches, Lucfalva and Matraszőlős.
It was very nice to learn that the brothers and sisters like to spend time together, establish and keep up relationships. These kind of meeting was the day after Pentecost (Monday). We were together out in the nature, we played football, volleyball, wellington; talked, singed together and we were encouraged by Psalm126 for joy and unity.
On Monday I have the day off, and I spend it with my family.
Family: In most cases Aniko and little Benjamin also come with me to the services. In the last two months we have managed to make or 9th floor apartment a little more comfortable and nicer. We were a little bit scared because Beny had to go to the hospital for 3 days because of some kind of virus, that made him breath very hard and his ears were also acking. Aniko had to go with him as well. Thank God he is OK now.
Special Thanks: In the last couple of weeks we had to go to Székesfehérvár a couple of times to get us our driving licenses. These trips have tested us financially and physically as well. Thanks to the Foris and Buza family we always had a place to stay. Aniko passed the exam for the first time, I passed only on may second try, but finally we both have our so much wanted licenses.
To be able to fulfill our ministry here we also needed a car, that we have been able to buy because our Lord led some English brothers, that we don't know personally, to support us financially.
We also got helps from the church of Wesselenyi street, Budapest, and from the church at Cinkota and we thank all the Hungarian brothers as well, everybody who supported us in our car purchase. Our car is a 6 and a half year old Suzuki Swift...a great help to our ministry.
We are thankfull to our Lord for all of those people who supported us either in prayer or financially.
I'm especially thankful for those who where whit us in prayer, because just like Moses had Aron and Hur, we also need brothers to hold our hands, with their prayers.
With brotherly love: the Lados family.

2010-07-20T12:13:00.001-07:00

Szia, itt Anikó!

Van egy kis hírünk! Egész pontosan 13 hetes hír és kb.10 cm. Tehát várjuk a második babánkat:)!
Úgy tűnik január végi kislány vagy kisfiú lesz:). (Az első ultrahang és a megérzéseink szerint Anna Mirjám, de persze örülnénk Péter Dánielnek is.)
Kicsit megbolygatta az életünket, de ez normális ilyenkor. A rosszullétek már kezdenek múlni, most már csak a vizsgálatok, az izgalom és persze a készülődés tölti ki a gondolatainkat (plusszban, az eddigieken kívül). Beni nem érti még a dolgot, rajta csak annyi érezhető, hogy anyásabb lett (azt mondják ez is normális).
Beni 78cm körül van és 11 kg, ami egész jó egy 12 hónapos gyerkőctől. Ő a nap nagy részében szaladgál össze-vissza, pakol, kutat, érdeklődik, magyaráz (az ő kis nyelvén), eszik, iszik és fürdeni akar. Vicces az egy éves gyerek háznál:)! Kedvence a barack, amiből meg tud enni nagyon-NAGYON sokat. Szereti a zenét, nemcsak hallgatni! Vezényel, énekel és dobol mindenen. Kedvenc játéka a kukucska. Jó látni, ahogy okosodik, tanul és növöget. Hálásak vagyunk, hogy Isten ránk bízta őt! Őszintén!

Most ennyi. Köszönünk minden imát és ránk gondolást!
Isten áldjon!
Anikó

2.Hírlevél

2010-05-28T23:58:00.000-07:00

Vajon mi történt velünk március óta?
Szolgálat: Húsvét előtt, március végén költöztünk Salgótarjánba, hogy betöltsük azt a szolgálatot, amire mind az itt lakó helyi testvérek, mind a mi Urunk hívott. Ezalatt a két hónap alatt sok minden történt a körzeti szolgálatban.
Húsvéti alkalmakon jó volt a testvéreket igehirdetéseken és személyesen is bátorítani, buzdítani. Ki alakult a hétköznapi szolgálati beosztásom is:
Kedden 16:00h-kor kezdődik Nógrádmegyeren a Biblia óra.
Szerdán 17:00h-kor Salgótarjánban tartunk egy idős házaspárnál a gyülekezet számára Biblia tanulmányozói alkalmat.
Csütörtökön 18:00h-kor Mátraszőlősön jövünk össze a testvérekkel Biblia órára.
Pénteken 19:00h-tól kezdődik Lucfalván a hétköznapi Istentisztelet.
Ezeken az alkalmakon a Mi Atyánk igéit, vesszük sorról sorra. Mátraszőlősön és Lucfalván az alkalmak előtt egy órával barátkozók biblia óráját tartok, a hit dolgai felé érdeklődők számára.
Mivel szeretném megismerni minél jobban a körzetbe élő testvéreket, ezért az alkalmak előtt egy-egy családhoz elmegyek (elmegyünk) beszélgetni.
Szombaton 17:00h-tól kezdődik az ifjúsági alkalom, ami egyik héten Lucfalván, a másik héten Mátraszőlősön tartunk meg, de elő fordult, hogy Salgótarjánban a szolgálati lakásban láttuk vendégül a fiatalokat. Május 8-án Egerszólátra mentünk az ifivel, kerületi konferenciára. Az Ifjúságival kapcsolatban ami nehézség, hogy aki eddig vezettet, az elmúlt hetekben arra kényszerült, hogy anyagi okok miatt külföldön keres munka helyet, hogy el tudja tartani a családját. Miután ő külföldre ment nem csak mint segítség veszek részt az ifjúságin, hanem át kellett vennem a vezetést.
Vasárnap egyik héten Salgótarjánban és Nógrádmegyeren, a másik héten Lucfalván és Mátraszőlősön prédikálok.
Nagy örömmel vettük, hogy a körzet testvérisége szeret együtt lenni és építeni egymással a kapcsolatot, ilyen alkalom volt Pünkösd hétfő is. Együtt voltunk a gyülekezetekből a szabadban (Nagybátonyban), röplabdáztunk, fociztunk, tollasoztunk, beszélgettünk énekeltünk és a 126. zsoltár szavai buzdítottak minket az örömre és az egységre.
Hétfő az a nap amikor a kis családommal vagyok együtt.
Család: A legtöbb esetben Anikó és a kis Benjámin is részt vesznek az alkalmakon. Ezalatt a két hónap alatt, valamilyen szinten sikerült otthonossá tenni, Salgótarjánban a 9-en lévő lelkipásztorlakást. Kicsit megijesztett minket, hogy Beni három napra kórházba került (ahova Anikó is elkísérte és bent aludt vele), mivel valamilyen vírus miatt nehezen vette a levegőt és a füle is begyulladt. Hála Istenünknek most már gyógyulóban van.
Köszönet: Az elmúlt időszakban többször vissza kellett menünk Székesfehérvárra, hogy megszerezzük a jogosítványt. Ez az ingázás egy kicsit megpróbált minket mind anyagilag, mind fizikálisan is. Hála a Fehérváron élő Fóris és Búza családnak, mindig tudtunk hol aludni. Anikónak elsőnek, nekem másodjára sikerült a forgalmi vizsga, de már kezünkben van a rég áhított jogosítvány.
A szolgálatvégzéshez feltétlen szükség volt egy autóra is, amit úgy tudtunk megvenni, hogy Isten indított angol testvéreket, hogy támogassanak minket anyagilag, akiket személyesen nem is ismerjük, Urunk mégis felhasználta őket, hogy segítsenek nekünk. Emellett a Wesselényi utcai, Cinkotai Baptista gyülekezet és más magyar testvérek is segítettek, hogy meg tudjuk venni azt az autót (6.5-éves Suzuki Swift) ami megkönnyíti a szolgálatunkat. Nagyon hálásak vagyunk a mi Urunknak mindenkinek, akik mellettünk állnak vagy álltak mind anyagilag, mind imában.
Az ima támogatásért külön hálás vagyok mert, csak úgy tudunk szolgálni, ha vannak mellettünk mint Mózes mellett Áronok és Húrok akik fogják imájukkal a kezeinket. Testvéri szeretettel, Lados család.

1hírlevél

2010-03-13T21:25:00.000-08:00

Kik vagyunk?
Mi egy háromfős kis család vagyunk: István, Anikó és a kisfiunk, Benjámin. A feleségem és én teljesen különböző háttérből jöttünk. Míg Anikó egy kiegyensúlyozott keresztyén családban nőtt fel, ahol látta és tapasztalta Isten munkáját, addig sajnos én ezt nem tudom elmondani magamról.
Honnan jöttem?
1976-ban születtem (egy magyar nagy városban Szegeden) egy nem hívő családban. Sok nehézséget és fájdalmat éltem át gyerekkoromban pl.: szüleim válása. Korán elkezdtem keresni az élet értelmét, lehet, hogy a körülöttem széthulló életek késztettek erre. Rock zenét hallgattam, lázadtam a világ ellen, hosszú hajat növesztettem és skandáltam az általam kedvelt együttesek szövegeit. Kipróbáltam különböző drogokat, és gyakran ittam alkoholt. Emberileg nézve jól éreztem magam: egy rock zenekar énekese lettem, hűséges barátaim voltak, sokat nevettem, de mégis úgy láttam, hogy több az élet ennél. Ahogyan teltek az évek egyre jobban éreztem, hogy az általam választott életfilozófia nem hozza el a várva-várt boldogságot.
Megtérésem és az új élet:
Életem fordulópontja akkor következett be, amikor 18 évesen találkoztam Svéd baptista testvérekkel, akik elmondták az evangéliumot és a (szegedi) helyi gyülekezetbe irányítottak. Krisztus evangéliuma újszerű és megdöbbentő felismerésre juttatott, rá kellett jönnöm, hogy egész életemben a lelkem Megváltóját, Jézus Krisztust kerestem. Miután elfogattam Krisztust személyes Megváltómnak és bemerítkeztem, elkezdtem vágyódni arra, hogy minél több embernek elmondjam azt az örömhírt, ami megváltoztatta az életemet. Sokféle szolgálatban részt vettem: gyermek misszió (pl AWANA), utca evangélizáció, sátormisszió, hajléktalan misszió (Menedék alapítvány) és roma misszió (Erdély, Ukrajna). Ezekben volt alkalmam megtapasztalni, hogy mennyire fantasztikus Istent szolgálni. Ezalatt azt kutattam, hogy mi lenne a missziónak az a területe, amibe Isten be akar vonni egész életemre nézve. Észrevettem, hogy akkor érzem a helyemen magam, amikor Krisztus testét a gyülekezetet építhetem, bátoríthatom, vigasztalhatom, és a még el nem ért kívül álló emberek felé való szolgálatra buzdíthatom őket. Ezek után már csak idő kérdése volt, hogy megértsem Isten hívását a lelkipásztori munkára, amit 4Móz. 11,12-ben levő igében ismertem fel:
„…Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak…”
Szolgálatra való felkészülés:
A teológián eltöltött évek a szolgálatra való felkészülést jelentették, mind elméletben, mind gyakorlatban. Egyrészt jó volt Isten bölcsességeit megismerni a tudományok által, más részt volt lehetőségem belefolyni az országos ifjúsági munkába (táborszervezés, közös ifjúsági alkalmak szervezése…). A teológián beosztottak különböző gyülekezetekbe, így ismerhettem meg különböző nagyságú, felépítésű, kultúrájú és múltú gyülekezeteket. Amiért különösen hálás vagyok: lehetőségem nyílt (a nagy tapasztalatokkal rendelkező) Kovács Géza lelkipásztortól sokat tanulni, és együtt szolgálni vele Dunaharasztin 2 évet. Gyakorlatban láthattam hogyan kell emberek lelki sebeit bekötözni és határozottan vezetni őket egy olyan gyülekezetben, ahol sok szakadást átéltek már a tagok. A teológiáról kikerülve Székesfehérváron töltöttünk kis családommal egy évet ifjúsági lelkipásztorként.
Jelenleg:
Isten új szolgálatra készít minket. A Salgótarjáni körzet nagyarányú egyetértésben, 2010 februárjában lelkipásztori szolgálatra hívott minket. Nagy örömmel fogadtuk, és izgatott várakozással tekintünk az elkövetkezendő időszak felé.
Településekről és az ott élő emberekről:
Salgótarjáni körzet Észak Magyar országon a Szlovák határ mellett fekszik. A munkanélküliség ezen a vidéken hatalmas méreteket ölt. Egykor sok embernek munkát adó bányát bezárták és sorra mennek csődbe a gyárak, emiatt az itt élők jelentős százaléka munkanélküli.
A nehéz megélhetés lelkileg (szellemileg) is kihat az emberekre. Úgy hiszem Isten ezen a szükségen keresztül kopogtat a salgótarjáni és a környéken élők szívén, hogy rá tekintsenek.
A Salgótarjáni körzet:
A körzet 4 település gyülekezeteiből áll: Salgótarján, Lucfalva, Mátraszőlős és Nógrádmegyer. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy mind a 4 helyen különálló imaházi épület van.
A fiatalok közös ifjúsági alkalmakat tartanak, hetente jönnek össze és néhány különleges alkalmat is szerveznek (kirándulások, tábortűz). Hisszük, hogy mindegyikőjükből Isten erős harcosa és megbízható szolgája lesz.
A négy gyülekezetnek összese 76 bemerített tagja van. A körzetbe szép számmal vannak olyan fiatalok, látogatók, barátkozók és családtagok, akik alkalmainkon jelentősen emelik a jelenlévők létszámát.
Salgótarján megyeközpont, ahol 150-200 tagú gyülekezet is lehetne (több, mint 38.000 lakosa van), hol jelenleg 13 tagja van a közösségünknek. Ez a létszám talán kevésnek tűnik, de hisszük hogy Istenünk használni fogja ezt a 13 testvért a saját környezetükben arra, hogy elérjen nem hívő embereket. A gyülekezet erőssége (túl azon, hogy egy befogadó, szerető közösség), hogy a tagok többsége nem hívő háttérből tért meg.
Lucfalva egy erősen evangélikus (lutheránus) település, mégis már 1931 óta van baptista gyülekezet, aminek ma 27 tagja van. Mivel a gyülekezet már régóta működik, kialakultak a különbféle szolgálatok (vasárnapi iskola, énekkar, roma misszió), és ökumenikus kapcsolatok révén próbálják elérni a vallásos, de még meg nem tért embereket.
Mátraszőlősön 27 tag van a közösségünkben. A településen közel 1700 lakos él, céljuk, hogy elérhetőek legyenek és maradjanak mindegyikőjük számára. A tagok szolgálnak szintén romák felé és bibliakör is működik. Szívükön van sok olyan megtért, de a közösségükbe nem járó ember, akiknek lelki otthonra és szerető közösségre van szükségük.
Nógrádmegyeren korábban egy népes, 60 fős gyülekezet volt, mára sajnos 9 főre csökkent a taglétszám. Testvéreink reménnyel néznek a jövő felé, hogy a településükön élő 1700 főből Isten sok megtérővel fogja megáldani őket. Ezt erősíti, hogy hozzátartozóik nem zárkóznak el a gyülekezettől, sőt a nagyobb alkalmaikon a létszám meghaladja a 20 főt is.
Ima témák:
- Szolgálat kezdés gördülékeny legyen
- Isten vezessen autóvásárlásban (csak autóval tudom ellátni a szolgálatot)
- Áldások lehessünk a gyülekezetekben, a gyülekezetek a településeken.
- Gyülekezeteken belül és kívül folyó missziókért.
- Az ott élő emberek testi és lelki szükségeik betöltéséért.
- Húsvéti alkalmakért (a látogatókat megérintse az Evangélium)
- A frissen megtértekért, hogy tanítvánnyá váljanak.

Infók rólunk

2009-10-08T03:22:00.000-07:00

Elég rég jelentkeztünk, így szeretnék egy pár sort írni, hogy mi történt velünk Jún 25-óta. Család: Anikóval tanulgatjuk, hogy milyen szülőnek lenni. Szépen növekszik a kis srác és a kezdetek óta tudatja a külvilággal, hogy neki határozott véleménye van a körülötte folyó eseményekről. Pl.: Hatalmasakat nevet, mindenre érdeklődően figyel, szeret utazni és az autóban és a buszon nagyokat aludni, amikor eljön a 20:30 akkor elvárja, hogy lerakjuk a kiságyába és egyedül szeretne elaludni, nagyon szeret ismerkedni új emberekkel… szóval egy határozott kisembert kaptunk Istentől ajándékba. Augusztus utolsó hetében valami fertőzést összeszedet, de hamar túlment a korházi napokon is (erős gyerek…)
Szolgálat: Nyáron elég sokat voltunk szolgálni: Vácon, Esztergomba, Tokodon, Kárpátalján (ezalatt Anikó Benivel Altáron voltak) és Tahiba is ellátogattunk. Kárpátaljai cigányokat annyira megszerettük a Fehérvári gyülekezettel, hogy szeptemberben ismét elmentünk két kocsival. Sok örömünk van de a kihívásoktól sem szűkölködünk…
Imatémák: Úgy érzem, hogy mind a családban, mid a szolgálatban bölcsességre van szükségem. Az ifi konfira készül ezért is imádkozhattok, hogy minden simán lezajlódjon, ugyanakkor Istenünk különös hatalommal meg tudjon látogatni minket (megtérések, megújulások az Ige erővel és hatalommal tudjon szólni…)Shalom

Szülés más szemszögből…

2009-07-12T04:01:00.001-07:00

20-án szombaton szülni indultunk a kórházba, de sajnos csak vaklármának bizonyult…Nem volt jó érzés (ahogy egyik tévedésünk sem az, amikor ezren tudnak róla), főleg a 3 bent töltött nap. Pistivel megbeszéltük, hogy most már csak akkor megyünk be, ha tuti a dolog.
Szerda délután egyre erősebb fájásaim voltak, de nem akartam bemenni (hiszen nem dőlök be többször!!!). Aztán végül Pisti, a szüleim, a tesóm együtt győztek meg. Hihetetlen, hogy milyen erős a kudarctól, tévedéstől való félelmünk egy-egy helyzetben…Még a kocsiban is vissza akartam fordulni, de Pisti annál határozottabb volt, aminek utólag nagyon örülök.
A szülőszobán eleinte az volt a legnagyobb gondom, hogy vajon most mikor múlnak el a fájások, mikor derül ki, hogy felesleges volt bejönni. Ez a félelmem elmúlt, amikor a vizsgálat után rögtön a szülőszobára vittek és hívták a dokinkat. Ez után már a fájásokkal voltam elfoglalva, meg hogy hogyan is kell venni a levegőt… Pisti ekkor már velem lehetett, ami megnyugtató és erősítő volt (nem is tudom, hogyan lehet végigcsinálni egyedül).
Az orvosunk kedves és vicces volt, határozottan cselekedett és megnyugtató volt a magabiztossága. A vicceit én nem értékeltem, de Pistivel jókat nevettek...
A szülésznő szintén mindent megtett értünk, mindent megértett (nem volt egyszerű figyelnem és az utasításait követnem, amikor fájások voltak), és elmagyarázott (ha kellett). Tehát minden haladt a maga útján…A legnehezebb az utolsó 2-3 óra volt, de egyszer annak is vége lett, halleluja!!!
Amikor először adták oda Benit lila volt és nagyon keservesen sírt; sosem fogom elfelejteni! A kis kezei és lábai, amikkel addig bent rugdosott, ott voltak a kezemben, láttam őket. Hihetetlen!!! Az biztos, hogy megérte, akármilyen nehéz is volt!
Azóta pedig itthon ismerkedünk, növögetünk, erősödünk. Tanuljuk a gondoskodás, a felelősség, a nevelés és kevés alvás áldásait viselni… Kaland az életünk! Alig várom, hogy mindenkinek megmutathassuk a mi kis „tökéletes” babánkat! Persze erre még várni kell egy kis időt, addig meg képeket gyártunk és küldözgetünk.
A Biblia igazat mond: „fájdalommal szüli gyermekét”, de Isten megtart és megadja a kellő segítséget is! Hálás vagyok neki a férjemért, a fiamért és minden segítségéért!!! Anikó

Hogyan is volt az a szülés?

2009-07-11T08:18:00.000-07:00

Amint azt tudjátok ahhoz, hogy ilyen szép gyerekünk legyen, mint a mi kis Benjáminunk, át kellet menni neki, no meg persze Anikónak egy fájdalmas beavatási rituálén, amit szülésnek is szoktak nevezni. Papírra vetem (digitális formában), hogyan is történtek ezen események:

Június 20-án elindultak Anikónál a fájások délelőttől. Eleinte rendszertelenül, majd délutántól már rendszeressé váltak. Félkilenc fele amikor már 5-percenként görcsölt Anikó hasa, úgy döntöttünk bemegyünk a korházba. Szilvi feljött és imádkozott Anikóért, majd Lajos vidékről hazajőve jelezte nekünk, hogy menjünk le a kocsihoz, mert bevisz minket. Az összekészített kórházi holmikat átnéztük gyorsan, és meg sem álltunk a kocsiig. Amikor oda értünk a szülészetre bement Anikó. 1.1/2 óra múlva jelezte nekem a szülésznő, hogy szerinte reggelig nem lesz szülés, ezért hazamehetek.

Hazamentem; hajnal 5-kor kaptam egy sms-t Anitól, hogy erősek a fájásai és ebből baba lesz még aznap. Azt tanácsolták neki, hogy aludjon egy kicsit, hogy könnyebben bírja a fájdalmakat. Lefeküdt egy órára, és mire felébredt megszűntek a fájások. Ezek után átvitték a szülészeti osztályra. Szegény annyira kellemetlenül érezte magát. Hétfőn, amikor érte mentem annyira rosszul érezte magát, hogy azt mondta: „Elment a kedvem a szüléstől”.

Szerdán délelőtt úgy tűnt mintha a magzatvíz szivárogna, ezért ismét bementünk a kórházba (az ambulanciára), de ismét megkaptuk, hogy Anikónak van még ideje. Hazafele a buszon eldöntöttük, hogy elmegyünk a piacra. A piacon Anikónak nagyon elkezdett görcsölni a hasa. Busszal haza akart jönni, de én buzdítottam, hogy menjünk inkább gyalog. A piac és az imaház közötti távolságot padtól padig tettük meg. Amikor azt mondtam, hogy ebből szülés lesz, Anikó azt mondta, hogy ő nem nevetteti ki magát még egyszer. Haza érve annyira erősek voltak a görcsök, hogy rossz volt ránézni is a feleségemre. 16.30-kor elkezdtük mérni a fájásokat. 19-kor körül rendszereződtek, de még mindig nem akart Anikó bemenni a kórházba. Amikor már a görcsök 4 percenkén jöttek és majd bele zöldült minden egyes görcsnél, akkor egyezett bele a kórházba menésbe. Ildikóval 21.20-kor indultunk el a szülészetre. Amikor megérkeztünk már 8 perce nem volt görcse. Azt javasolta Ani, hogy menjünk egy kört a parkolóban, hátha előjönnek ismét a fájások. Megegyeztünk abban, hogy a lépcsőn gyalog megyünk fel. A lépcső legalján úgy begörcsölt, hogy nem tudta, sírjon, vagy nevessen. Csengettünk a szülőszoba ajtajánál és ismét ugyanaz a szülésznő nyitotta ki az ajtót mint 4 nappal azelőtt. Bevitték és megvizsgálták. Én addig a kint várakozó emberekkel (akik ugyancsak egy szülő nőre vártak) szóba elegyedtem. Alig telt el 1 óra, amikor behívtak engem. Teljesen zavarban voltam, mert nem tudtam, merre visznek, mit kell csinálnom. Átöltöztem egy erős papír ruhába (aminek 1000 Ft-volt az ára) és odavezettek Anikóhoz. Egy gyógy gumi gömbön (nagy torna labda) ücsörgött és nagy örömmel fogadott. Volt lehetőség letusolnia, ami a fájásait csökkentette. Kicsit később megjelent a dokija álmos arccal, aki megnézte az NST-t és elcsípte a magzatburkot. Ettől kezdve még kibírhatatlanok voltak Anikó fájdalmai. Amikor már elviselhetetlennek tűntek a fájások, kapott egy maszkot, amin keresztül egy gázkeverék tompította a fájdalom érzéseit. 2-kor megérkeztek a toló fájások, de Beni még mindig nem akart kibújni. Az orvosunk adott egy kis fájáserősítőt, de még mindig semmi. Egyszer csak eltűnt a doki és a főorvossal jelent meg, aki fölnyomatatta az oxitocint és innentől kezdve nem részletezem… 3.10-kor látta meg a napvilágot (vagyis a holdvilágot) a kissrác. Egyből az édesanyja hasára tették és egy perc múlva elvitték lemosdatni. Amikor visszahozták Anikó teljesen ki volt merülve, mivel neki még mindig nem volt vége a fájdalmaknak a kisfiú kinyomása után sem (de ezt sem részletezem).

Ezután a kórházban töltött 4 nap következett, ami nem volt egyszerű egyikünknek sem, Alig vártuk, hogy hazajöjjenek és végre együtt lehessünk.

Konklúzió: egyrészt most már jobban megértem, hogy minden ember egy csoda, másrészt a nőket még inkább becsülöm és tisztelem.

Milyen volt Ír ország?

2009-05-20T03:24:00.000-07:00

5-én indultam egy fapados géppel Dublinba. Kicsit megvoltam fázva, de azért bizakodóan néztem a repülés elé. A felszállást még csak-csak elviseltem, de a landolásnál szó szerint úgy éreztem, hogy szétrobban a dobhártyám. Az egészben legszörnyűbb az volt, hogy körülöttem mindenki nevetgélt és ezáltal még azt sem hihettem, hogy ez az iszonyatos fülfájás teljesen normális.

Megérkezésemkor Testvérem várt rám a barátnőjével és körbe kocsikáztuk a várost (éjszaka nagyon gyönyörű Dublin). Szerdán tesómmal egész nap sétáltunk a városban és elmentem egy fodrászhoz, aki kb. 4 perc alatt megkopaszttott.

Csütörtökön reggel elindultunk É.Írországba az óceánhoz négyesben egy békési házaspárral (Kiss Szabolccsal és feleségével, Noémivel). Már az úton betegre nevettük magunkat, mire megérkeztünk Carrick-a-Rede meredek sziklafalaihoz. Amikor átmentünk a lengőhídon, csodálatos látvány tárult a szemünk elé és láthattuk az óceánból kimagasló sziklákon fészkelő sirályokat. Innen továbbmentünk az óriás földjére finn mccool-ba. Alig lehet elhinni, hogy az itt látható természetes szikla képződményeket nem emberkéz alkotta. Olyan szabályos macskakő oszlopok állnak ki az óceánból, hogy akármelyik hideg burkoló elé kihívásokat intézne. Ezen a napon átéltük a nyarat, őszt, tavaszt és a telet. Egyik pillanatban 100 ágra sütött a nap, majd beborult és szemerkélt az eső, kicsit később újra kisütött a nap és hideg szél kezdett fújni, végül elkapott minket a jégeső. Átfagyva bemenekültünk egy nyilvános WC-be és innen kocsiba pattanva meg sem álltunk Belfastig. 21-óra előtt néhány perccel megérkezve, már szinte minden kajálda be volt zárva (a plázával együtt), csak egy McDonald’s hívogatott minket fényeivel, no meg persze műanyag kajáival. Belfastból kb. 3 óra volt az út Dublinba, ahol elbotorkáltam az ágyig és álomba zuhantam.

Pénteken városnéző emeletes busszal végigjártuk Dublint Monchival (testvéremmel). Nagyon sok szép házat és templomot láthattunk így.

Szombaton találkoztam egy régi barátommal (Falosi Csongorral). Kimentünk Dublin külvárosába és megmutatta azt a környéket ahol lakik. Innen visszaérve elmentem Monchival és egy barátnőjével egy szép nemzeti parkba és egy híres kelta temetőbe (Ardmore), vissza egy olyan úton mentünk lakhelyünkre, ahol a Rettenthetetlent forgatták Mel Gibsonnal.

Vasárnap az ottani Golgota gyülekezetbe mentünk ahol „látás napot” tartottak, amiből sokat tanultam. Ezután elmentünk a gyülekezet megalakuló magyar házi csoportos alkalmára, itt csupa ismerőssel találkoztam és igazi szeretetteljes magyaros vendéglátással fogadott minket Noémi és Szabolcs (az otthonukban).

Hétfőn Dublin mellé mentünk az „Ír tenger” partjára Monchival, Attilával és feleségével Mónival, akik itthon a Velencei gyülekezet tagjai voltak. Felmásztunk egy magas hegyre ahol egy kereszt várt minket. Lábunk alatt az elterülő Dublin, a másik oldalon pedig a tenger gyönyörködtette a szemeinket. Fenn a hegyen olyan nagy szél fújt, hogy kb. 20 percig fotózkodtunk, élvezve ahogy a ruhánkat össze vissza gyűri a szél. Lemászva a hegyről a kiesett kalóriánkat amit a túra kivett bennünk egy olasz éteremben pótoltuk, egy magyar pincérnő jelenlétében.

Kedden elindulva a reptér felé hálát éreztem egyrészt, hogy ilyen szép tájakon jártam és megláthattam, hogy testvérem hol is él, más részt hálásvoltam, hogy ismét láthatom kicsi feleségemet. Isten nagyon meg áldotta utamat és jó volt Ír országban lenni, de amikor hazaértem tudatosodott bennem hogy a legjobb az embernek az, ha Istentől elkészített helyén van. Szeretettel Pisti.

Az élet Pisti nélkül

2009-05-12T02:08:00.000-07:00

Pisti kedden este repült Írországba a nővéréhez. Körülnéztek Dublinban, elmentek északra, délre, az óceánhoz...tehát sokat kirándulnak. Persze nagyon élvezi az ottlétet, de azért állandóan kérdezget az itthoni dolgokról:) Ott egyébként sokkal hidegebb van, esik az eső és alig süt a nap. Kabátban, sapkában és pulcsiban vannak. Meg fog lepődni, amikor hazaér:)
Én meg itthon nyaralok. Anyu eljött egy hétre, hogy ne legyek egyedül. Rég volt ilyen jó dolgom:) Főz (amiket nagyon szeretek), mos, vasal, takarít helyettem. Baba ruhákat és kellékeket pakolunk, szépítgetjük a lakást, közben meg rengeteget beszélgetünk. Elvagyunk rendesen, mint „leánykoromban”:). És ezek mellett alig várom, hogy hazaérkezzen végre a férjecském. Hiányzik már nagyon. Sok beszélnivalónk lesz...
A baba meg csak nő és nő. Az orvos szerint már 2 kg biztos van (esetleg kicsit több), ami elég nagynak számít. Ezek szerint Pisti termetét örökli, ami egy fiúnál nem rossz, sőt... :)Forgolódik, rugdosódik, csuklik, alszik (nem akkor amikor én, ami vicces)...
Anikó

Egy mozgalmas vasárnap

2009-04-28T12:28:00.000-07:00

Vasárnap reggel hét órakörül megszólalt Anikó mobilja (a kijelző ismeretlen számot mutatott) és miután felvette egy harsány hang meghökkentette:

„Haló, Pista vagyok. Felébredtettek már?

Erre Anikó azon gondolkodott, hogy ki szórakozik vele? A dilemmája a következő volt, lerakjam, vagy oda adjam a mobilt Pistinek? Az utóbbit választotta.

Én egyből felismertem a hang gazdáját, édesapám volt és elmondta, hogy mi lenne, ha meglátogatnának minket Szegedről? Miután megbeszéltük, hogy mikorra érnek hozzánk és leraktam a telefont, felgyorsultak az események. Leszaladtam a boltba üdítőért és ropogtatni valóért, majd átöltöztem és lementem az alkalomra. Istentisztelet végére megérkeztek apukámék és elmentünk körülnézni Székesfehérvár határába. Amikor már kb. félórája kocsikáztunk, megtudtam, hogy Esztergom mellé, Tokodaltáróra (Anikó szüleihez) megyünk. Azon mulattak, hogy mindenki tudja a végállomást csak én nem (nekem persze furcsa volt hogy cél nélkül autókázunk). Amikor megérkeztünk, apósom rá akart beszélni, hogy menjek Tokodra prédikálni ötven perc múlva. Mikor, már-már elvállaltam volna, kiderült, hogy tovább megyünk Fótra, húgomhoz (mivel ott volt a vőlegénye nagyszüleinél). Apukám vezetésére hatással volt az a tudat, hogy 17 órára vissza kell érnünk Székesfehérvárra, mivel a délutáni alkalmon nekem kellett prédikálnom. Fótról Fehérvárra vezető úton bizonyított a Német autótechnika, az Opel csak úgy repesztett. 16:50-re értünk az imaház kapujába. A Tiszteleten, Isten egy fantasztikus alkalmat adott nekünk. Az Igehirdetés után olyan jót beszélgettünk a megjelent testvérekkel, hogy már azért megérte eljönni erre az alkalomra.

Ez a vasárnap arra tanít engem, hogy nem tudhatjuk még reggel, hogy Istenünk milyen ajándékokkal fog elhalmozni a napunk során.

Tavaszi szüneti szösszenet

2009-04-13T23:29:00.001-07:00

Sziasztok

Tök jók voltak az elmúlt napjaink. Belekóstolhattam egy kicsit az amerikai fociba (csütörtökön a számháború előtt). Jó volt látni milyen lelkesen hajkurásztuk azt a ludály labdát a srácokkal. Ádám olyan lelkesen és hivatásszerűen magyarázta el nekünk a szabályokat, mintha a cél nem is csak az idő elütése, hanem egy profi meccs bajnoki döntője lett volna. Márk Patton (esztergomi lelkipásztor) is velünk játszott fiával, ezzel megfűszerezték a játékunkat.

A sport után jött a számok, betűk és a karakterek háborúja. Ekkorra már közel harmincan lehettünk és tök jó volt, hogy a velencei fiatalok is lelkesen próbálták velünk együtt kifürkészni az ellenséges csapat homlokán lévő hieroglifákat. Ami nem volt szép tőlünk fiúktól, hogy az utolsó harcban, amikor nemek szerint választottuk külön a csapatokat, még esélyt sem hagytunk a lányoknak. Hát igen még a gavallér viselkedést tanulnunk kell.

Pénteken a Széder-estén kicsit ki voltam fáradva a sok előkészületben, de olyan jó volt látni, hogy voltak olyan fiatalok, akikre maximálisan tudtam számítani. Nagy pocak ide, nagypocak oda, Anikóm neki ült a 25kg krumplit megpucolni, és mire a pakolással felmentünk Rab Janival hozzánk, már a nagyját meg is hámozta. Maga az este szerintem eléggé jól sikerült. Több mint hetvenen voltunk és a társaság bizonyos százalékát akkor láttam először. A vágyam az volt, hogy a jelenlévők ne csak egy Izraelita hagyományhoz, hanem magához az Örökkévalóhoz is közelebb jussanak. Nem tudom mennyire sikerült ezt a célt betöltenie ennek az estének, de reménykedem, hogy többé-kevésbé sikerült. Köszönöm mindenkinek, akik valamiben segítettek az estének az előkészületében, vagy az elpakolásban. (Ja és finomak voltak a csirkecombok!)

Szombaton a szék és asztalpakolás, no meg a felmosás után, elindultunk túrázni a Csókakői várba. Hát eléggé kalandosra sikerült a túra. Addig-addig rágtuk Gergő fülét a várban, hogy túrázzunk egy igazit, míg nem felbaktattunk egy meredek hegyoldalon és leereszkedtünk egy már-már szakadékra emlékeztető lejtőn. Hát megkaptuk a túrát, szerintem tök jó volt.

Úgy hiszem eléggé mozgalmasra sikerült a tavaszi szünet.

Pisti

Gyermekszáj:

2009-04-03T02:38:00.000-07:00

Képzeljétek, hogy április 4-én Balatonszemesen egy vasárnapi iskolai tanító konferencián fogok egy előadást tartani (imázhatok értem). A témám eléggé meredek: különböző korosztályok egyszerre történő tanítása. Készülésem alatt arra jöttem rá, hogy hatalmas kiváltság és kihívás, hogy különbözőek vagyunk. Vajon tudnátok-e nekem segíteni abban, hogy veletek megtörtént pozitív vagy vicces sztorikat, írnátok nekem.

A neten találtam jó történeteket:

(P. Judit)

Családi ebéd, öcsém úgy 4 és 6 év között lehetett. Hasábburgonya volt, ő már tanult küzdeni az evőeszközökkel, de nem nagyon ment neki, a krumpli meg kicsit keményre sikeredett... Egyik próbálkozásnál a villa a tányéron koppant, a darab krumpli meg a földre repült. Ijedten nézett anyura, hogy most mi lesz, ő meg nyugtatta: "semmi baj, vedd fel szépen, és dobd ki!" Tesóm meg is tette, majd visszaülve - új erőre kapva, új reménnyel - ismét nekiesett villával a sült krumplinak - az eredmény ugyanaz. Már nem is kérdezett, magától leugrott érte, és mérgesen a szemeteshez trappolva tiszta erőből belehajította a szemetesbe ezen szavak kíséretével: "Nesztek, hülye krumplik, most már beszélgethettek!"

Amikor a sok-sok kínos utcai gyerekszáj-alázás elkerüléseként anyukám úgy gondolta, hogy neki bizony okos "nagylánya" (3-4 éves) van és mindent meg lehet vele beszélni. Ezért indulás előtt megbeszéltük, hogy bármit látunk az utcán, jól megjegyezzük, és majd otthon megbeszéljük - nem az utcán, ott nem beszélünk róla. Villamoson utaztunk, leültünk egy székbe, én anya ölében, szembe pedig pár megálló után leült egy feltűnően nagy orrú néni. Anya már bőszen retteg, hogy ajjaj, mi lesz ebből, mi menti meg az ő nagyszájú kislányától - de az okos Zsuzsika anya felé fordulva, de azért teli torokból, hogy az egész villamos hallja ezt mondta: "anya, a néni orrát majd megbeszéljük otthon?"

Szintén saját gyerekszáj-történetem, amikor az oviban valami forradalmi megemlékezés volt, nagy ünnepség, otthon aztán kérdezték is, hogy milyen volt, mi volt ma az oviban, én meg válaszoltam is: "Ma forradalom volt az oviban, de én nem vettem részt benne."

(Zsoozsy)

Lilla lányom két éves múlt novemberben. A villamoson egy tinédzser fiú haja felfelé volt zselézve. Nézte, majd megkérdezte:" anya, neki milyen sapkája van?"

A reklámok hatása a gyerekere: "Gyerekek, mit eszik a macska?" - Gyerekek szinte egyöntetű válasza: "Wiskast"

Boldogmondás

2009-04-01T07:52:00.000-07:00

„J.B.Phillips, parafrázisa eléggé elgondolkodtatott ma minket:

- Boldogok a törtetők, mert boldogulnak.

- Boldogok a kemények, mert soha sem sérülnek meg.

- Boldogok azok, akik panaszkodnak, mert minden figyelem rájuk irányul.

- Boldogok az elfásultak, mert ők sohasem aggodnak a bűn miatt.

- Boldogok a rabszolga hajcsárok, mert eredményeket érnek el.

- Boldogok a haszonlesők, mert megkapják, amit akarnak.”

Ezen a felsoroláson lehet, hogy nevetek, de sok esetben ugyan ilyen indulatok vannak bennem. Amióta keresztyén vagyok, naponta rá kell jönnöm, hogy jobb nekem, ha nem a természetemből fakadó ideig-óráig való „boldog” mondásoknak adok teret az életemben, mert ettől sem nem leszek áldott, sem nem leszek igazán Boldog. A Krisztus által ismert boldog mondásokat úgy hiszem, azok tudják megélni, akik Békességre jutottak az Istennel.

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

Isten áldjon meg titeket. J

Pisti megtérése

2009-03-25T05:23:00.000-07:00

Megtérésem története

1976-ban születtem Szegeden egy nem hívő családban. Sok nehézséget és fájdalmat éltünk át testvéremmel gyerekkorunkban pl.: szüleink válása. Korán elkezdtem keresni az élet értelmét, lehet, hogy a körülöttem széthulló életek késztettek erre. Elkezdtem hallgatni rock zenéket és azt tapasztaltam, hogy az életnehézségeit elég pontosan leírják a szövegeikben. Lázadni kezdtem a világ ellen hosszú hajat növesztettem és skandáltam az általam kedvelt együttesek szövegeit. Ahogyan teltek az évek egyre jobban éreztem, hogy az általam választott életfilozófia nem hozza el a várva-várt boldogságot. Emberileg nézve, pedig jól éreztem magam: egy rock zenekar énekese lettem, hűséges barátaim voltak, sokat nevettem de, mégis úgy láttam, hogy több ez élet ennél. Idő közben a barátokkal kipróbáltuk az alkohol és a drog nyújtotta élvezeteket.

Gázvezeték szerelőnek tanultam Szegeden és mivel a magánéletem a külsőmön és az öltözködésemen is megjelent, általában engem szólítottak fel felelésre a tanárok. Ezek a felelések nem az anyag számonkéréséről, hanem az osztály előtt való nyilvános megszégyenítésről szóltak. Az egyik tanár „Sátán Pistának” hívott. Egy idő után elkezdem imádkozni teljes szívemből Istenhez, hogy ha nem felelek, akkor „bedobok a Szent Antalnak egy húszast”. Igaz hogy bugyuta imádságvolt, de Istenünk mindig meghallgatta és elmúltak a megaláztatások. Amikor jött a gyakorlati vizsga mivel nem tudtam tükörből sarokban hegeszteni újból Istenhez fordultam, de farsnak éreztem ezt az imádságot, mivel soha nem tartottam be az ígéretemet, soha nem mentem el a templomba. Ma sem tudom, hogyan jött a számra ez az imádság, de azt mondtam Istennek, „ha átmegyek a gyakorlati vizsgán, akkor megtérek”. Azért is különös ez az imádság, mert azt sem tudtam mi a megtérés. Átmentem a vizsgán egy nagy csoda folytán, de elfeledtem az Istennek tett ígéretemet. Olyan jó hogy az Úr nem feledte el. Másfél hónap múlva szakítottunk barátnőmmel és járkáltam Szegeden a városban. Eljutottam a városom főterére és pont ott volt egy svéd keresztyén rock együttes kiket visszafordítottak a Horvát határon a háború miatt.(1994-ben történt)

Ezek az emberek Szegeden elhaladva egységre jutottak, „ha az Úr nem akarja, hogy kimenjenek Horvát országba (egy konferenciára), akkor mi lenne ha szolgálnának ebben a határmelletti városban”. Megálltak az autóikkal és megkérdeztek egy arra menő járókelőt, hogy hol van ebben a városban gyülekezet. A megszólított ember, pedig közölte velük, hogy épp a szomszéd utcában van egy baptista gyülekezet. A svéd szolgáló csoport elment az imaházhoz és rákérdezet, hogy „lehet-e ebben a városban szolgálni?”. A gyülekezet elintézte, hogy a főtéren zenéljenek, prédikáljanak és egy tolmácsot is biztosítottak neki.

Én leültem és hallgattam őket. Amikor a prédikáció került sorra az a különös dolog történt, hogy rám nézet az igehirdető és azt mondta, „aki összeveszet ma a barátnőjével az a végén, jöjjön ide hozzánk és tudja meg, hogy Isten nagyon szereti”. Én odamentem hozzájuk és ők imádkoztak értem és megadták az imaház címét. Rá egy hétre a barátkozók biblia órájára mentem el és nagyon megérintett, hogy Jézus Krisztusról beszéltek nekem a gyülekezetben. Elkezdtem imaházba járni és egyre vonzott a Biblia tanítása. Három hónap múlva megérett bennem, hogy meg akarok térni, mivel megtaláltam életem értelmét Jézus Krisztusban. Odamentem egy testvérhez és megkérdeztem: „hogyan lehet megtérni”. Ő több félképpen próbálta elmagyarázni nekem, de a kánaáni fogalmazás miatt nem értettem. Végül azt tanácsolta, hogy menjek haza, térdeljek le és kérjem meg az Úr Jézus, hogy jöjjön be a szívembe. Hazamentem letérdeltem és megkértem Krisztust, hogy jöjjön be a szívembe. Nem történt semmilyen katartikus élmény, de visszaemlékezve onnantól változott meg az életem. Kívülről még ugyanúgy néztem ki, de már nem szerettem alkoholt, drogot fogyasztani, zavart már a káromkodás és megtisztult az életem Krisztus bűnbocsátó kegyelme által.

Kívánom mindenkinek aki még nem fogadta el Krisztust, nyissa ki szívét előtte, hogy megtapasztalja Isten szeretetét és Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét.